Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - I. rész. A címertanról

hogy használatát a középkor végén inár semminemű korlátozás nem akadályozta. Mindenki készíttethetett magának, és készíttetett is.

Természetesen a király, fejedelem majd a főnemesség kezdte el a pecséteket saját címerével használni, majd az alacsonyabb rangú nemesség, de a polgárság, gazdagabb parasztcsaládok és iparosok is éltek ezzel a szabadsággal. így érthető, hogy Nyugaton kialakult a nemesi címereken kívül az úgynevezett polgári címerhasználat, amely századok szokásjogán alapult. (Patríciát — össze nem tévesztendő a római ,,patricius”-i címmel!)

*

* *

Végigkísérve a fejlődést, láthatjuk, hogy a fegyverből lassan jelkép lett. A fegyverzet azonban megváltozik, és a XV. században a lovagi torna is kimegy a divatból, vele együtt a pajzs, sisak és páncélzat. A címer-pajzs jelképpé, szellemi termékké változik, és miután a forma a korszellemet tükrözi, ez a jelképrendszer is követi a korszakok szellemi változásait és divatját.

A gloucesteri herceg pecsétje a XV. századból. Jellemző a korabeli pecsétekre. A pecsét egyik oldalán a pajzs a cimerképpel, a másik oldalon maga a lovag, mintegy kihangsúlyozva tökéletes felszerelése, fegyverzete. A cimerképet oromjegyként nemcsak a lovag hordja sisakján, hanem lovát is ezzel díszíti.

László nádor pecsétje 1369-ből. Jellemző példa arra, hogy Európa egymástól távoleső országaiban mennyire tért hódirtott az azonos felfogásban ábrázolt lovas-pecsét (Szendrei-Nemes-Nagy nyomán.)

68