Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
országi Pázmányok rangban, vagyonban messze felette álltak az esetlegesen még létező sváb családnak. Főurak voltak, és ez esetben egy alacsonyabb rangban álló ág címerét nem szokás felvenni. Másrészt, hasonló címert a korabeli német heraldikában eddig még nem találtam, - későbbi korból igen! - ez további kutatást igényel. Valószínűbb, hogy a bevándorolt és meghonosodott lovagok a magyar főurakkal, a királyi udvarral együtt kezdtek címert használni. A magyar nemzetség és törzsfői genusoknak voltak ősi jelzéseik. Ezeket a totemszerű ábrázolásokat használták fel címerükben. Az idegen genusok címer tekintetében nem rendelkeztek múlttal! Bejáratosak lévén a királyi udvarba címereik mintaképéül az ott megforduló francia, olasz és német lovagok címerképei szolgáltak. A külföldről jött királynőink és kíséretük új formákat és szokásokat hoztak magukkal. Ennek a „nyugati keresztény” hatásnak tulajdonítom, hogy az idegen genusok címere - bár hazánkban készültek - jellegzetesen mások. A Képes Krónikáról tudjuk, hogy a korabeli állapotot tükrözi. I. Károly (Károly Róbert + 1342) uralkodása után készült, és így címerek tekintetében az akkor ismert helyzetet mutatja. Azt, hogy mikor vették fel a Pázmányok a Képes Krónikában látható ,.holdsarló és csillag” címerképet,nem tudom. A Pázmányok és e genusból származó családok egy része másmás formában ezt használta. Ez az ábrázolás eléggé ismert volt. A magyar címereket tárgyaló fejezetünkben az emblémák között szép számmal találunk hasonló motívumot. Hazánkban a legrégibb okmányszerű címeradomány, armális I. Károly (Károly Róbert Anjou-házból) királyunktól származik, és sisakdíszre szólt. A sisakdísz (régiesen oromdísz), mint a későbbiekben láthatjuk, nagy jelentőséggel bírt. A holdsarló-csillag címerkép elhelyezését később változtatták, mint ahogy 3. ábránkon bemutatjuk. Ezt azzal magyarázom, hogy másképpen sisakdíszként nem volt lehetséges elhelyezni. A nemzetségek az idők folyamán kisebb egységekre bomlanak. Ez a törvényszerű folyamat úgy látszik a Pázmányoknál elég sokára, csak a X1I.-XIII. sz.-ban kezdődött el. Más-más családnévvel szerepelnek, a közös származásra csak a címer utal. A Képes Krónikában látható címerképet Bárczay szerint a következő családok használták: ,,A Hont-Pázmány nemzetségbeli: Szentgyörgyi, osgyáni Bakos, Bucsdnyi, Csalomjai, Csery, Forgách (későbbi Forgách grófok), Födémessy, Jdkofi, Korldthköi, Kővári, tiszaújhelyi Újhelyi, Zovárdfi, Fancsikai és Vajday családok”. Most csak a Pázmány név viselőit kívánjuk nyomon követni, a más néven fennmaradt családok a továbbiakban szempontunkból érdektelenek. Feltehető, hogy a holdsarló-csillagos Pázmány-címer önként felvett, szokásjog alapján használt ősi címer, amely valószínűleg a későbbiekben királyainktól különböző de genere Pázmány családok részére megerősítést nyert. A jelek szerint E Károly idejében még nem volt elismert, vagy helyesebben királyilag megerősítve. Erre lehet következtetni ugyanis E Károly 1319-ben kelt adomány leveléből. A király Pázmány István apródnak, mivel a lovagi tornán megsérült - három fogát kiverték három falut adományozott. Az oklevélből kitűnik, hogy „nevezett Pázmány István mesternek atyja, Gergely főispán (comes), nagyatyja Mihály volt, ki Hunt-Paznan nemzetségből eredett”. A birtokadománnyal címer is járt. A Pázmányok ez ágának címere: „a pajzs kék udvarában zöld téren lengő három strucztoll”. Bizonyosra vehető, hogy eredetileg a három strucctoll nem címerkép, hanem sisakdísz volt. Nem lett volna címere, pecsétje Gergely főispánnak és atyjának, Mihálynak? Ha viszont volt címerük, akkor a három faluval együtt kapták sisakdíszként,a három strucctollat címerkiegészítésként. 372
