Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
Napóleon állítólag megkérdezte a római Collona herceget: ,,Herceg igaz-e, hogy on a családfáját a római patríciusokig tudja vissza vezetni?" Mire a herceg szerényen így válaszolt: ,,1'elség! Sajnos családfámat pontosan ezerótszáz évnél tovább visszamenőleg nem tudom levezetni, de ez a pletyka több mint ketezer évvel ezelőtt kezdődött!" Ez az anekdota rávilágít a kérdésre, amiről írni szándékozom. Minden geneológiai és heraldikai igényt nélkülöző mondanivalóm inkább az olvasóval való beszélgetésnek tekinthető. Érzékeltetni szeretnék egy problémakör hátterét és kereteit. * # Európa-szerte léteznek családok, amelyek Nagy Károlyig, Hódító Vilmosig vagy akár a vikingekig tudják családfáikat levezetni. Igaz, hogy nem sok ilyen család létezik, de van. Szigorú rostálás esetén még a különböző ágon és feltételezések alapján összeállított családfák egy része is kétséges. Egyes uralkodóházak, amelyek részére szolgálatkész hivatásos heraldikusok igyekeznek családfáikat összeállítani, legjobb esetben a XII.-XIII. sz.-ig képesek származásukat kimutatni.Annál érdekesebb tehát, hogy nekünk magyaroknak aránylag elég sok ősi-törzsi, ezerévre visszavezethető családi kapcsolatunk van. Muray Alan összeállításában a ma is még közöttünk élő magyar „honfoglaló nemzetségekből származó de genere családok (890-898)” száma 48. Ehhez csatlakozik (998-1100 közötti időből) 3 besenyő, 6 német és 8 közöstörzsű (szláv?) család, törzs. Összesen tehát 65 ősi, törzsi jellegű egység. A 65 őstől származó családok más-más név alatt 103 különböző családra osztódtak, és maradtak fenn napjainkig. E kimutatásban bennefoglaltatnak Györffy György által meghatározott nemzetségfői, törzsfői és nyugatról beköltözött genusok. Az összeállítás számszerű helyességét nem kutatom, mert mondanivalónk szempontjából érdektelen, azt azonban megállapíthatjuk, hogy ősi törzsi neveink egy-két kivétellel nem maradtak fenn családi neveinkben. Történelmi neveink nem részesülnek védelemben, és ezért névmagyarosítás vagy névfelvétel útján találkozunk régi nevekkel, de természetesen ezeknek semmi közük a honfoglaló, államalapító családokhoz. Az érthetőség kedvéért példával szolgálok: A KOND nemzetség leszármazottjai, gr. Károlyi, gr. Sztáray, Bagossy és Vetéssy családok. Aki érdektelen, vagy közömbös a múltunk iránt, az nem tudhatja, hogy KOND leszármazottjai még léteznek. Igyekeztem tehátkeresni egy olyan családot, melynek képviselői ma is ugyanazt a nevet használják, mint ezer évvel ezelőtt, és nevük nemcsak helységneveinkben, bonyolult családfák vagy ősi nevekből képzett nevek útján maradt fenn, hanem általában ismert ma is. így jutottam el a Hont-Pázmány nemzetséghez, de mint említettem,ez csak egy keret címertörténetünkkel kapcsolatos észrevételeimhez. Tudomásom van arról, hogy egyes Pázmány és velük rokon családok családfával, családi krónikával rendelkeznek, de átfogó PÁZMÁNY név-és származás-történetről nem hallottam. Mint jeleztem, nem is szándékozom geneológiai részletkérdésekbe bocsátkozni, ami jelen könyv kereteit és célkitűzéseit túlhaladná, hanem kizárólag egy-két utamba akadt régi faragvány töredéket szedtem fel, és forgatom ujjaim közöt^magamban tanakodva. Az első ilyen töredék a Képes Krónikából való. Képes Krónikánk a XIV. sz.-ban készült, és ebben láthatjuk Pázmány lovagot címerével egy miniatúrában. A Krónikában Héderként ábrázolt lovagról éppen a címer alapján állapították meg, hogy téves a megnevezés, mert a kép nem Hédert, hanem Pázmányt ábrázolja. Viszont a Hontnak jelzett lovag tulajdonképpen Pázmány (Hont-Pázmány név összevonása alapján), de az is tévesen van ábrázolva kutyafejjel címerében. 366
