Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
került a thüringiai címerbe a piros-fehér-piros Árpád-házi sáv és az oroszlán. Idézem Donászyt: ..Ezen érvvel szemben a német heraldikusok véleményét kell elfogadnunk... Thuringia címerébe a vágások kerültek Szent Erzsébet útján az Árpádok címeréből, és nem az oroszlán." Egyébként a kérdés az oroszlán megjelenésének szempontjából is érdektelen, mert Szent Erzsébet címeregyesítése 1207-1237 között zajlott le, és az általunk keresett első oroszlán 1152-ben, tehát ezt megelőzően van jelezve. A vágásokat illetően - mert a döntött pajzs kérdésével is összefügg - legyen szabad a tárgytól eltérnem. Tudósaink igyekezete a század elején arra irányult, hogy mindenről, ami magyar jelenség szőrszálhasogatóan bizonygatni kívánták, hogy valahonnan vettük, kölcsönöztük. A kötelező tudományos tárgyilagosság azonban nem vezehet csak negatívumokra. A kutató célja pozitív. Tényeket, bizonyítékokat keresünk arra nézve, hogy mit kaptunk, de arra nézve is, hogy mit adtunk Európának. Ezért tarthatnak számot érdeklődésünkre az Árpád-ház címersávjai. 28. ábra. A züichi címertekercsen lévő magyar országos címer. Ez az első színes ábrázolása címerünknek; piros és ezüst (fehér) csíkozással. A pajzs hétszer vágva nyolc csíkot képez, melyben felülről az első piros, az utolsó ezüst. Voltak ugyan eltérő sorrendű ábrázolások is, de ezt fogadjuk el mint történelmi emlékünket. 29. abra. A sokat vitatott thüringiai oroszlános címer a marburgi Szent Erzsébet templomból. Az ilyen módon elhelyezett csíkozás egyedülálló a heraldikában, és ezért feltételezhető, hogy eredetileg a pajzs döntve volt, miáltal a csíkozás vízszintes helyzetbe kerül, és megfelel az .Árpád-házi ábrázolásnak. A pajzsot megkisebbítették. Az alul látható fekete kereszt a nemet lovagrend jele. Valószínűleg később került a címerre, mert időrendi szempontból kétséges, hogy az eredeti címeren lett volna. A 30. ábra szemlélteti a pajzs és csíkozás döntött helyzetét. A piros-fehér csíkozás elég gyakori a heraldikában a Welf-osztrák rokonság körében, sőt egész Európában. Ez a címerkép a csíkozás meghatározott száma és a színek sorrendje révén lett az Árpádok kizárólagos felségjelvénye. Természetesen arra nézve, hogy honnan került az Árpádok címerébe a csíkozás, szintén vannak elképzelések, de eddig egyik sem állta meg a helyét. Több érdeklődésre tart számot, mint Szent Erzsébet esetében láttuk, hogyan terjedt el ez a címerkép az Árpád-ház rokonsága körében, illletőleg lehetsége-e kölcsönös hatásra következtetni. Ez a magyar kutatók feladata. mert pl. a németek Szent Erzsébet halálának 750. évfordulóján, amikor az egész katolikus világ megünnepelte, elfelejtették megemlíteni, hogy magyar királyleány volt. Piros-fehér-piros színeket használtak a Welfek mint brabanti hercegek, székhelyükön Lővén címerében. Lehetséges, hogy az ő révükön került Ausztriába. Tudjuk, hogy a fejedelmek címerük egy részét vagy színeiket adományozták, vagy a lovagi tornákon kölcsönözték az egyik félnek, aki a „fejedelem színeiben” küzdött. Ezért a sávokkal kapcsolatban Szent Erzsébet édesanyja, Gertrud, aki IV. Berthold Andechs-Meran osztrák herceg leánya volt, szintén számításba jöhet. Gertrud a Magyarországon lebzselő osztrák rokonságát ugyancsak elhalmozta kegyeivel, és feltételezhető, hogy az Árpádok kiváltságaival sem takarékoskodott. Az osztrák-német lovagok szívesen jöttek az .Árpádok udvarába. Dümmerth szerint „a darabosabb, durvább osztrák-német udvar kissé írig}’kedve nézett a magyar királyok francia-aragon kifinomultabb udvartartására”. Feltűnő, hogy a babenbergi Lipót osztrák herceg, aki Gertrud meggyilkolásakor 1213-ban a pilisi vadászaton vett részt, valószínűleg azonos azzal az V. Lipóttal, aki a piros-fehér-piros osztrák zászlószíneket első ízben használta. A ma is használatos osztrák zászlót tőle származtatják. Az esetben szószerint értendő osztrák sógorok egy legendához kötik a zászló keletkezését. 357
