Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval

A legenda szerint Lipót osztrák herceg inge, amit a kor szokása szerint a páncél felett viseltek a csatában, teljesen piros lett a vértől a széles derékőv által eltakart sávot kivéve. Ezért VI. Henrik király (1190-1191) az ing színeinek megfelelő zászlót adományozott Lipótnak. Erről azonban bizonyíték nincs. (Lásd a mellékelt vázlatot.)

A Lipótokkal kapcsolatos osztrák legendákról szólva ugyanebből a korból megemlíthetjük, hogy Szent Lipót osztrák hercegnek az „első címernek” tartott lovaspecsétjéről kiderült, hogy 1236-ban készült hamisítvány (Neubecker). Tehát a jogtalan címerhasználat éppen olyan régi, mint maga a címer.

Nem kell sok hitelt adnunk az ilyen címer legendáknak, mert más-más formában léptennyomon előfordulnak. Tekintetbe véve a hírek terjedési sebességét a XII. sz.-ban, előbukkan egy hasonló, az osztrákot megelőző mese, mely szerint az aragon címerbe a piros csíkok úgy kerültek, hogy Lothar császár látva Barcelona grófjának a mórok ellen vívott csatában vérrel borított tetemét, kezét a vérbe mártotta és véres ujjait végihúzta a halott gróf pajzsán. Szép legenda.

Másképpen is kerülhetett az Árpád-házi csíkozás az osztrákokhoz, majd Thüringiába. I. Géza királyunk kisebbik fia Álmos leánya, Hedvig 1132-ben II.Adalbert Babenbergosztrák herceghez ment férjhez. Hasonlóan Szent Erzsébethez Hedvig is vihetett magával Árpád-házi jelzéseket. Szent Erzsébet leánya, Zsófia Henrik brabanti herceg felesége volt (1239). E házasságból származott ugyancsak Henrik, a későbbi hesseni herceg. Feltételezhető, hogy címeregyesítés útján került Hessen címerébe az oroszlán és a piros-fehér vágások. Hessen 1240-ből származó címerén (31. ábra F. Philippi nyomán) a thüringiaihoz hasonlóan futnak a csíkok, azaz valószínűleg ez a címer is eredetileg döntve volt ábrázolva. 1380-ban Gehe címerkönyvében már vízszintesek a csíkok (32. ábra), és a mai napig így ábrázolják.

Átrostálva az évszámokat, láthatjuk, hogy az Árpád-házi Hedviget, az osztrák hercegaszszonyt kivéve a többi személy mind 1152 után szerepel, tehát a brabanti oroszlán feltűnésének időpontja korábbi.Viszont megállapítható,hogy a Babenbergek, thüringiaiak, hesseniek mind a brabanti házhoz, a Welfek hatalmas családjához tartoztak, akiknek kapcsolataik az Árpád-házhoz Zsolt fejedelmünkig kimutatható. Mint említettem, szomszédaink a Habspurgok címere is eredetileg oroszlán volt, és csak később került a császárságra utaló sas a címerükbe.

Az Árpádok hamarosan elhagyták címerükből az oroszlánokat, érzésem szerint nem azért, mert az aragon rokonság megszakadt (ennek tulajdonítja Donászy), hanem azért, mert az akkor európai nagyhatalomnak számító magyar király méltóságán alulinak tartotta az általánosan használatba vett oroszlán címerképet. Helyette az Árpádok az akkor sokkal nagyobb kiváltságokra utaló kettős keresztet vették fel címerükbe, ezzel is kifejezve önállóságukat. A numizmatikusok szerint III. Béla használt már címert, mely a kettős kereszt volt. (1173-1196).

Magyarországon az oroszlános címer hamarosan szintén elterjedt (vagy már régebben használták?), és kimutatható többek között Bór, Kalán, Csák, Ják, Kocsics, Tyúkod és Zsidó nemzetségeknél. Az ábrázolás módja fejlődött. 33. ábra. Csák Demeter 1217-1233 közötti időből származó első oroszlános pecsétje, amelyen jól látható még a lépegető és ágaskodó oroszlán közötti átmeneti ábrázolás kezdetlegessége. 34. ábra. Péter nádor pecsétje (1244), amely már művésziesen kidolgozott állatot mutat, és az ábrázolás emlékeztet a steingadeni oroszlán formájához.

358