Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval

Szimbolikus kifejezésként is magyarázható a lépegető oroszlánsor. ha alattvalókra vagy országrészekre vonatkozott. A királyhoz hű. őt követő alattvalókat nem lehetséges támadó, ágaskodó bestiákként ábrázolni. Az ágaskodó oroszlán a bátorság, a harckészség jelképe.

Hasonló elképzeléssel találkozunk Anjou Gottfried 1151-ből ismert címerében, ahol az angol heraldikusok az ót oroszlánt az uralkodó hatalmi körébe tartozó országrészekre vonatkoztatják.

Európa műveltsége 800 és 1200 között úgyszólván egységes volt. Képviselői, az írniolvasm tudó papság közös központokban tanult, és terjesztette latinul a kereszténységet, annak felfogását, elképzelését és miszticizmusát. Ez a nemzetközi ír. frank-német és olasz papság hazánkban is szerepet játszott,magával hozva és terjesztve a nyugati felfogásokat. Ezért nem érdektelen követnünk a kózépkon ember gondolkodását, és így jobban érthetővé válik az oroszlán szimbolikája.

Az oroszlán a hatalom jelképe, az állatok királya, kivéve a madarakat. A madaraknak még az oroszlán sem tud parancsolni, nem elérhetők számára, felette állnak. Ebből az ellentétből alakulhatott ki a heraldikai értelmezés. A törzsfők, uralkodók, királyok, tehát a területi hatalmasságok jelképe az oroszlán, míg a felettük álló császár jelképe a sasmadár. Ezen az alapon elképzelhető és magy arázható lenne Attila és az Árpádok sas-turul madara, és a vezéreket vagy a területeiket jelképező oroszlánok jelenléte első címereinkben.

Azt az elméletet, hogy Imre és II. Endre címerében az oroszlánok csak díszítő elemek lennének, elvetjük. A feltételezett aragon hatásra e helyen újból nem térünk ki.

A legújabb magyar történelmi munkákban a feltételezgetéseket, vitákat tekintélyes történészeink pozitív állásfoglalása váltotta fel. Egyik leglényegesebbet idézzük:,,. . . a vezérektől származó úri nemzetségeknek egyforma hatalmi jelképe is volt az oroszlán. E jelkép kimutatható az Árpádokon kívül Előd, Ond, Tétény (Töhötöm) és Ajtony családjában. Valószínű, hogy az uralkodó dinasztia eredeti hatalmi jelvénye annyi oroszlán volt, ahány torzsfö (Ur) ill. tórzs (ország)tartozott alá,s ennek késői maradványa az 1200 utáni évtizedek magyar királyi címerén a vágások kozott elhelyezett 7-9-11 oroszlán."! (Györffi György' 1977.)

A fent idézett megállapítás egyoen azt jelenthetné (?), hogy az Árpádok a legrégebbi európai dinasztia, amely oroszlánt használhatna címerében. Ez azonban nem valószínű, mert az Árpád-ház ismert turulos eredetmondája ennek a feltételezésnek ellent mond.

Más megvilágításba kerül azonban a kérdés, ha az előbbiekben említett „oroszlán heraldikai szimbolikája” értelmezésben nézzük az Árpád-házi címerekben az oroszlánokat. Az ellentét feloldódik, sőt megerősítést nyer az a feltevés, hogy vezéreket, területeket jelképeznek az oroszlánok, mert ,,a vezérektől származó nemzetségek” címerképe az oroszlán, sőt kifejezetten egyes tórzsfőkre vezethető vissza.

A törzsfők minden valószínűség szerint naturalisztikusan,,.keleti” módon használták az oroszlán jelzést. Ezt ismerték, ezt hozták magukkal, és ezért került hasonló formában az Árpádok címerébe.

Nem tudom, hogy létezik-e a X.—XII. sz.-ból ágaskodóan ábrázolt oroszlánemlékünk akár mint díszítő elem, vagy más formában. Ha igen, akkor ritkaság lehet, mert az e korral foglalkozó rendelkezésemre álló magyar irodalomban eddig nem akadtam nyomára.

Ugyancsak fontos megállapítás, és ezért újra megismételjük, hogy ,,a nyugatról jött főúri családok címerei jellegükben keresztények, s éppen ezáltal különböznek az ősfoglaló magyar főnemesség pajzsainak rajzaitól." (Györffy Gy.— László Gy.) Mint a totemállatokról szólva részletesebben már kifejtettük,ez azt jelenti, hogy a kereszténnyé váló európai kontinensen a VI. sz.-tól kezdve úgyszólván nem használtak állatszimbólumokat; pogánynak tartották.

339