Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
Az első négy legrégebbieknek tartott címerkép: II. Waleran, Meulan és Worcester grófja 1136-ban sakktábla szerű felosztást, Humbert Amadeus savojai gróf 1151-ben keresztet, Rajmond Berengar provence-i gróf vágásokat és rokona, az aragon király hasonló vágásokat módosítással használ címerében 1 157-ben. Majd megjelenik az oroszlán azon a területen, ahol valaha a normannok vagy a magyarok megfordultak. Lehet ez merő véletlen? Lehet! De ha elgondoljuk, hogy ez esetben nem az állatkép volt a lényeg, hanem az ehhez fűzött szimbolika, a hatalom jelképezése, akkor valószínűsíthető, hogy céltudatosan választották jelképként az oroszlánt a nagy Welf-családhoz tartozó uralkodó hercegek és grófok. A Welf-házból származó szász-bajor hercegek magyar kapcsolatai ismertek, és ezért a következőkben még foglalkozunk velük. Közép-Európa keleti szegélyén az építészetben használt oroszlán és egyéb díszítő elemekről megállapítható a keleti hatás. Tekintsünk el a bambergi oroszlántól (Regensburgi Múzeum), mert az valószínűleg a késő-római korból való, hanem hivatkozzunk inkább a Regensburg melletti Schottenkloster magyaros motívumaira és oroszlánjára. ,,A szobrok olyan vonásokat tartalmaznak, amelyek tnaradektalanul a nyugati fejlődés folyamatába nem illeszthetők. Az Avar fejedelmek kincsei, melyek a IX. sz.-ban nyugatra kerültek úgy latszik Avar divat-hullámot okoztak, míg később a keresztény hitre tért magyarság is nyugaton nyomot hagyott maga után.” (Fólia Archeologica. 1939.L.Gy.) Feltételezhető, hogy ez a megállapítás nemcsak kizárólag művészet-történeti vonalon állja meg a helyét, hanem kihat sokkal nagyobb érintkezési területre, úgy mint háborúk és fegyverzet, pajzs és címer viselésére is. Változatlanul arra keresünk választ, hogy miként, milyen módon került az oroszlán a heraldikába. Az angol szigeteken és egyes nyugat-francia parti sávon kétségtelen a vikingnormann hatás, természetesen a kiindulási pontot jelentő skandináv területet is figyelembe véve. A nyugat-európai germán nyelvterületre vonatkoztatva ezt a hatást a heraldikusok kétségbe vonják. De akkor hogyan került ez utóbbi területre a kérdéses jelképforma? Nem lehetséges-e, hogy a fegyverek, a hadjáratok révén a magyarokkal való érintkezésnek is van ebben szerepe? A kérdés magában foglalja, hogy ez csak egy töprengő, bizonytalan feltevés. Ha Európa térképébe berajzoljuk a normannok által megszállt és elpusztított területi sávokat, ahonnan a lakosság maradék nélkül elmenekült, és ugyancsak berajzoljuk a száz évvel későbbi magyar hadjáratok által érintett területet,akkor lemérhetjük, mennyivel nagyobb az utóbbi. Hozzáfűzhetjük, hogy a magyarok a szövetségeseik által lakott átvonulási területein nem pusztítottak. Jellemző a hasonló, de mégis különböző fohász e korból: A furore Normannorum libera nos Domine! ,.Ments meg Uram írünket a vikingek őrjöngésétől” és ,.Ments meg Uram minket a magyarok nyilaitól”! A magyaroktól a harcban, a harcmezőn féltek. A normannokat Arnoulf német császár 891-ben a lőveni csatában döntően megveri. A normannok mindenhol visszavonulnak. Egy részük felveszi a keresztény vallást, és francia hűbéresként a róluk elnevezett Normandia területén telepszik le. A normannok harcászati területei túlnyomóan a nagy folyamok partvidékeire korlátozódott, ahová hajóikkal könnyűszerrel eljutottak. A magyarok 911-ben jelennek meg Európa harcmezein. Lovasnép lévén könnyen, gyorsan mozogva tevékenységük nagy területet foglalt magába, és olyan területeket is, ahová a normannok sohasem jutottak el. ügy a normannok, mint a magyarok ismerték és használták az oroszlán jelképet. Fegyverzetük is hasonlatosságot mutat. A normannok kezdetben kerek pajzsot használtak a magyarokhoz hasonlóan, majd áttértek a hosszúkás normann pajzs használatára, amit viszont a magyarok vettek át tőlük. Almgren Bertil neves svéd kutató a normannok lovagló tudását 340
