Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval

Elképzelt viking hajó az oldalára felfügesz­­tett pajzsokkal és állatbőrökkel. és lebegő piros-fehér vitorláikkal, a sárkány képzete alakulhatott ki. A rémség, megsemmisü­lés. Erről tanúskodnak a korabeli krónikák, látomások. Elég utalnunk a lindisfarnei Benedek rendi kolostor esetére, mely igen hasonló a mi magyar St. Gallennünk történetéhez. 793-ban szálltak partra sárkányfejes hajóikkal a normann-vikingek Lindisfarn közelében, és szörnyű öldöklésük az egész szigetvilágot rémületbe ejtette. Az egy-két elmenekült, élet­ben maradt barát leírta és elmondta a partraszállás történetét. A St. Gallennben békésen mulaiozó és iszogató magyarok helyett ez esetben értelmetlenül öldöklő, romboló rablók­ról szól a krónika. Ettől az időtől kezdve a sárkánnyal azonosították a partraszálló norman­­nokat. Az egykorú írások is sárkányok megjelenéséről számolnak be itt vagy ott! Igen ám, de — mint ismételten említettem - ki tudja, hogy hogyan néz ki egy sárkány? Hiszen a hajókat oroszlán vagy más vadállatfejek díszítették, és ezekre fogták rá, hogy sár­kányfej. Megszületett a „tengeri oroszlán” fogalma, képzete. Oroszlán fejű hosszútestű szörny... Nagyon eltérnék a tárgytól, és ezért e helyen nincsen módomban a nagy anyagot részletezni. Úgy vélem, hogy ebben a mon­da- és hiedelemvilágban kellene keresni a majd 600 évvel később megjelenő megnyúj­tott testű címerállat-oroszlán nyomait. A mondavilágban az oroszlánból sárkány lett, majd a sárkány visszavedlett egy különös alakú oroszlánná. Gondoljunk csak arra, hogy első megjelenésük időpontjában a magyarokat is kutyafejűnek vélte és írta le a rettegő népség Európában. Természetesen a középkori ember lelkű­idével számolva mindez csak feltevés, elkép­zelés. Az itt-ott található nyomokra felépí­tett kombinációk nem rendelkeznek bizonyí­tó erővel. Mindezeket elmondva még mindig fenn­áll a kérdés, hogyan jutott az oroszlán mesz­­sze északra a normannokhoz? A régészek szerint totemállatot a lakóhelyükön előfordu­ló állatok közül választ valamely nép. Sem a normannok, sem a magyarok ősi tartózkodá­­dási területein nem fordult elő oroszlán. A normannokról feltételezhető, hogy észak­­afrikai vagy római kapcsolataik révén ismer­kedtek meg ezzel a királyi vaddal, de még va­lószínűbb, hogy úgy a normannok, mint a magyarok egy helyről hozták magukkal az oroszlánbőrt. Úgy a magyarok, mint a nor­mannok egyidőben voltak kapcsolatban a kazár-perzsa birodalommal, melynek ősidők óta a mai napig az oroszlán a hatalmi jelvénye és címerállata. (Lépegető,természetes tartásban!) Feltételezhető tehát, hogy onnan és azoktól hozták magukkal a magyarok és a normannok a szimbolikát és annak jelképét a bőrt, ott vették esetleg cserekereskedelem útján, ahonnan a normann sírokban található nagyszámú ezüst dirhem, arab pénz is származik. Angol elmer (Cinque Ports) példa a gondolat­­társításra. A címer jobb oldalán a megnyúj­tott oroszlán, amely a rajz szerint a címer bal oldalán hajóban végződik. Ilyen elgondolás­ból keletkezhetett a tengeri oroszlán képze­te. Maga a címer két címer felezéséből kelet­kezett, de kétségtelen, hogy a korabeli ter­vező a képelemek elhelyezésével valamit ki akart fejezni. 332

Next

/
Thumbnails
Contents