Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
8. Az angol címer 1198-ból. Hasonló a helyzet. Nem az oroszlánt rövidítették meg, hanem kisebbre rajzolták, hogy ráférjen a címer-pajzsra. Tehát kifejezetten ragaszkodtak a meghoszszabbitott testtartáshoz. 9. A tengeri oroszlán és 10. a walesi címer sárkánya Volborth nyomán. nyúlt állatbőrről. Az állatbőr elpusztulása után úgy, ahogy azt legutoljára látták és emlékeztek rá, festették vagy hímezték a zászlóra hasonló helyzetben, tartásban. Hasonlóképpen jártak el: eredeti oroszlánfej, -bőr híján, az állat fejét fából faragták ki, hajóorr oromdíszeként. A fennmaradt példák oroszlánra utalnak. Minden hagyománynak valami monda az őse, és ha elkalandozunk a mondák világába, akkor egy érdekes kép alakul ki. Elérkezünk a képzelet világa alkotta szörnyhöz, a sárkányhoz. Sárkányt senki sem látott, a középkori ember képzeletvilágában született mesebeli lény, más szörnyekhez hasonlóan. A sárkány tulajdonképpen a szelet jelképezi, és innen a lebegő papírkészítmény neve is: sárkány. Részlet az osebergi kocsilelet faragványaiból. (VIII.-IX.sz.) ,,A valóságot a fame tsz ök jól ismerték, mint ahogy’ az ember ábrázolásaikból láthatjuk, de egyébként teljesen a képzeletvilágban élték ki magukat”! ( Haakon Sheteling - Pörtner). Jó példa erre a megállapításra _ a fenti négylábú, kigyószerüen meghosszabbított testű ragadozó. Az angol szigetvilágban régi nyomai vannak a sárkány-hiedelemnek. Neubecker szerint Wales címerében a sárkány a Közel-Keletről származott római légionistákig vezethető vissza. De ki látott sárkányt? A hallatlanul vérengző, ok nélkül öldöklő és mindent megsemmisítő partraszálló vikingektől rettegett a nép. Ha messziről meglátták a tengeren közelgő hajóikat a kiugró állatorral 331
