Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
gyufaszál fellobanását is észreveheti. Ilyen fellobbanó gyufalángnak szánom szerény megjegyzéseimet. Vajay Szabolcs, majd Bertényi Iván ugyan figyelmeztették az illetékeseket a heraldikai szabályok betartására, de sajnos eredménytelenül. (Vajay Szabolcs: „Városi címerek korszerű megújítása”. Lev. Közi. XL III. évf. 1972. Bertényi Iván:,, Városi címereink” É.-T. 1973.) A fentebb említett mű: ,.Magyar városok címerei” 1975-ben jelent meg. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp.) 1984-ben így ír róla Püspöki Nagy Péter pozsonyi történész: ,,A heraldikai kifejezésmód és a színhasználat szabályainak sorozatos és súlyos megsértése az új városcimerekben arról tanúskodik, hogy a régi címerek felülvizsgálását egy-két eset kivételével nem bíztak hozzáértő szakemberre. Az eredmény nem is lehetett más, mint ami lett: új magyar heraldika - görbe tükörben!” Az író rámutat több címer esetében a fonákságokra, és bemutat összehasonlító példákat az eredeti és az új címerek között. (História 1984.I.SZ-. Bp,) Magunk részéről is volna egynéhány észrevételünk, amit még a könyv megjelenésének időpontjában jegyeztünk fel: megdöbbentő az a teljes tudatlanság és amatőrizmus, amivel ezeket a címernek szánt ábrázolásokat készítették. Magyarországon is érezték, hogy a szomszéd államok példájára illenék városaink címereit felújítani, illetőleg az új városainknak címert adományozni, örvendetes felismerés, dicséretre méltó igyekezet. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala 1975-ben könyvformában közzétette „A magyar városok címerei”-t. ízléses kiállítású, többszínnyomású munka. A magyar szövegben utalást találunk arra, hogy egy-egy rajz mit kíván ábrázolni. A rövidebb orosz, német, francia és angol szövegből a magyarázat hiányzik. A könyvben új meghatározást találunk a közületi címerekre vonatkozóan: „A helyi címer a település történelmi múltjára, és a tnai jellegzetességére utaló díszítő jelkép.” Sajnos a közölt 82 címer közül alig van olyan, amely a meghatározásban szereplő „történelmi múltra” utalna, a heraldikai szempontokról nem is beszélve. A fenti meghatározás gondolkodóba ejti az olvasót. Vagy címer, vagy jelkép? Ha címer, akkor a heraldikai fogalom és a heraldika szabályainak megfelelő alkotásnak kell lennie. Ha jelkép (embléma), akkor szabad keze van a tervezőnek, de nem lehet a könyv címeként magyar városok címereiről beszélni. Miután a címben kifejezetten címerekről van szó, jogos, hogy a heraldika egész világon elfogadott irányelvei alapján tekintsük meg a bemutatott alkotásokat. E szempontból tekintve az eredmény érthetetlen. Magyarországon a történelemtudomány és régészet reneszánszát éli. Képzett történészek és archeológusok egész sora, akiknek egyetemi tanulmányaiban a heraldika mint melléktantárgy szerepelt, kitűnő tartalmú, szépen kiállított könyvekkel tesznek tanúságot a magyar tudományos élet magas színvonaláról. A városaink címereinek elkészítésénél nem vontak be e munkába szakembereket? A könyv nem tünteti fel sem az emblémák tervezőit, sem a bíráló bizottság tagjait. Feltételezhető, hogy az illetékes szervek abban a hiszemben, hogy szakemberek kezében van az ügy, maguk részéről nem avatkoztak a kérdésbe. A rajzokat valószínűleg elismert reklámgrafikusok készítették, és nem is a rajzok minőségében van a hiba, hanem a heraldikai ismeretek teljes hiánya a megdöbbentő. A rajzokon a heraldikában nem használatos színek vad kombinációi, az ismeretlen képelemek a címerkészítés ismeretének teljes hiányáról vallanak. Bravúros rajzi, grafikai megoldások nem helyénvalók címerben. Sajnos alig akad a 82 között olyan címer, amiben valami kivetni valót ne lehetne találni. Címer vagy legalább címerszerű nincs több, mint 50 %. 318
