Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - I. rész. A címerrel kapcsolatban…
Betű,monogram, kézjegy és a címer Az emberiség jelenléte a legrégibb korszaktól kezdve megnyilvánul jelzéseiben. Az írásbeliség elterjedése előtt igyekeztek a fogalmakat jelekkel, szimbólumokkal kifejezni. A szimbólumokban az ember-tömeg csak jelzést látott, a tanultak, a beavatottak részére mélyebb értelmet is hordott magában. Az ősi szimbólumoknak a középkorban és az azt követő fejlődési folyamatban nagy szerepük volt. A címer színeinek ismertetésével kapcsolatban láthattuk, hogy a színeket is szimbolizálták. A szimbólum tehát fogalmak kifejezésére szolgál. Az ember, az egyén is igyekezett magát, az EGO-ját valamiképpen jellel, ,,szignum”-mal kifejezni. A címer az egyén fejlettebb kifejezési formája. A kereszténység elterjedésével és a-fejlettebb-társadalmi-formák kialakulása következtében a totemisztikus jelzések idejüket múlták. Egyszerűbb és általánosabb volt, az írástudás hiányában, vonásokkal, odavetett rajzzal, esetleg régebbi írásformák emlékezetben fennmaradt egy-egy betűformájával jelölni, szignálni az egyént. Az egyén ilyenforma jelzéseiből fejlődtek ki a család, mestermeberek, kereskedők, egyszóval a polgárok jelei, amelyek később pajzsba foglalva címerként is megjelentek. Címer-e egy betű vagy jel pajzsba foglalva? A heraldikusok véleménye megoszlott ebben a kérdésben. A merev ragaszkodása címer meghatározásához: a szín, pajzsba legyen foglalva, örökölhető királyi adomány kitételek a nemesi felfogást tükrözik. Ez érthető, mert akik a címert meghatározták, maguk is címer birtokában voltak, és minden érdekközösség védi kiváltságait. Ezen túlmenően az uralkodó sem engedhette meg, hogy szuverén címeradományozási jogán csorba essék. Ennek megfelelően a régebbi szakmunkák mellőzték ezt a kérdést, nem foglalkoztak vele. A XX. sz.-ban a heraldika új tartalmat kapott, célja a történelmi és társadalmi ismereteink kiegészítése lett. Tarthatatlan tehát egy címercsoport kirekesztése. Újabb heraldikai munkák ha nem is mélyednek el ebben a kérdésben, de megemlítik, foglalkoznak vele. Közben a heraldikától függetlenül kialakult a régi jelzések, szimbólumok kutatása művészeti és társadalomtudományi jelleggel. Felismerték, hogy az ember ösztönös velejárója a jelzések használata. A legkülönbözőbb formában megnyüvánulójelzéseknek lélektani háttere van, és karakterizál. Életünk jelzések nélkül nem képzelhető el. A jelzés gyorsabban jut el agyunkban a felismeréshez, mint az írott szöveg. Ezért használunk zászlókat, védjegyeket, feltűnő útjelzéseket, sőt újabban a pályaudvarokon is nemzetközi útmutatókat. A jelzés nemzetközi, mindenki megérti. Érdekes példát találtam arra nézve, hogy a jelzések miképpen kerülnek be a történelembe, és címer nem lévén, annak helyébe. Önmagunk vagy tulajdonunkat képező tárgyak megjelölése iránti ösztönös készség - hasonlóan, mint ahogy a címer kialakulásának körülményeinél megfigyeltük — univerzális, emberi. Ezt figyelhetjük. .meg az Elgyesült Áilainok egyik tagállamának, Texasnak jelzésekkel ellátott térképén. Wres nagy. marhatenyésztők bélyegzői vannak feltüntetve azokon a helyekes||toSkasznaUák. Európában valaha címert adtak volna a terület birtokosának, de címer ^qfcÉjjgasbarv megtette a már most történelmi veretű jelzés, a valaha használt marha billog is. Az erdélyi szász heraldikusok is felfedezték az állatbélyegzők jelentőségét, és feldolgozták azokat!!! Bertényi — (Neubecker nyomán) a kézjegyek (vélt) ABC-Jét is közli!? 277
