Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - I. rész. A címerrel kapcsolatban…
Jelképként az ősi skót család-törzsek is virágot, növényeket használtak. Innes Thomas 36 különböző virágfajtát sorol fel és mutat be. Csak később kerülnek elő újra az ősi állatjelek mint jelkép-badge, majd 1200 után a címerekben is megjelennek. Joggal kérdezi az olvasó, hogy nem kalandoztunk-e el túl messzire? Nem, mert az ősi törzsszervezet — mint egyedülálló jelenség — a skótoknál maradt fenn a mai napig törzsszövetség-clanok formájában. Jelzéseiket ma is előírt formában használják, mint távol elődjetk. Ezért a skót jelképrendszeren és heraldikán keresztül bepillantást nyerhetünk a fejlődés folyamatába. Tovább vizsgálva a jelképek fejlődését Európában azt látjuk, hogy az élet más területein sem eltérő a helyzet. A VIII. és IX. század képein a jámbor szentek és ezek életéből vett jelenetek az uralkodó kifejezés és képelem. A rajzokon, domborműveken ábrázolt harcosok pajzsain vagy semmi vagy színre és színosztásra való utalást találunk. Az első címerpajzsokon csak színek vannak. Ez a helyzet nagyjából a X. századig, majd egyszerre feltűnik újra a már feledésbe ment állatmotívum, és királyi jelvényként az oroszlán és a sas. Miben kereshetjük okát ennek a feltűnő, hirtelen változásnak? A keresztény hit csökkenésében semmi esetre sem. Henri Pirenne szerint a keresztény európai kultúra kialakulására nagy hatással volt a korai középkorban az akkor még virágkorát élő bizánci birodalom, és ,,a keleti hagyományait magával hozó „új népek” megjelenése”! A bizánci hatás inkább az építészetre és a képzőművészetre volt hatással.A lovas kultúra más irányba mutat. A nyugati szakirodalom a címer kialakulásával kapcsolatban egyöntetűen keleti hatásról tesz említést, de nem nevezi meg, nem fűz hozzá magyarázatot, hogy miben állt az. Valószínű egyik forrás a másiktól vette át láncfolyamatként ezt a megállapítást. Az is lehet, hogy a keresztes hadjáratok hatására, és azoknak kétségtelenül sok esetben döntő befolyására céloznak a heraldikában. A magyarok és az általuk használt jelzések megjelenése azonban időrendben korábbi! A magyarok megjelenése, a X. században-rányomta bélyegét az európai hadviselésre. A gyorsan mozgó, íjazó lovasság ellen új harcmodorra volt szükség. Bár a Karolingok már ren. delkegfci^jjfras.egységekkel, és az.avaroktól is tanultak, de olyan nagy hatósugarú, gyors és erecygjjäjöÄiadmüveletekkel, mint amire a magyarok képesek voltak, tehetetlenül álltak Mint Vajay Szabolcs kimutatja, szó sem volt kalandozásokról, hanem jól szervezett hadjáratokat viseltek valamely segítséget kérő, a német császárság expanziós törekvéseivel szemben álló fél érdekében, vagy azzal karöltve. A csodálatos az, hogy fél évszázad alatt egész Európát seregestül -bejárták^ és-ismertté tettélcmagukat és harcodorukatr Az állat képek megjelenése a skót törzs-clan jelekben (badges) és később a címerekben. 1. Sutherland (1237). 2.Cunningham (1296), 3. Mackensie of Kintail (1427). 4. ürqunart of Cromarty (1449). Néhány példa jelenkori ábrázolásban. A képek eredetének időpontját a név melletti évszám jelzi. 267
