Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Második könyv - I. rész. A címerrel kapcsolatban…

Lehetséges, hasonlóan sok máshoz, hogy ezek az övjelzések tartalmukat és céljukat vesztették, de mint dísz fennmaradtak. Ilyennek vélem II. Rákóczi Ferenc gyermekkori képén a Magyar Nemzeti Múzeumban látható díszes, ékszerszerű övdíszt.

Ruhacsattok — fibulák is szerepeltek rangjelzőként (a rendjelek ősei). Egyik legismertebb, a hunok által Európában is meghonosított, a cikáda rangjelző. Ez a tücsökszerű, ciripelő és igen éber bogártípusról mintázott fibula úgyszólván Kínától Nyugat-Európáig elterjedt, mint a hatalom jelképe.

Avar nemzetségjelek - tamgák. Lehetséges, hogy a minták eredetileg állatokat ábrázoltak. (László Gyula nyomán.)

Cikáda fibula, a hatalom jelvénye.

Arra következtethetünk, hogy a „szabad magyaroknál'’ — a nemesi rend elődeinél — hasonlóképpen elterjedt volt a családi jelzés.

Pápai-Páriz Ferenc „Ars Heraldikaijában írja:„zl régi magyaroknál szokásban volt, hogy a házasság megkötésének jeléül a vőlegény valamelyik isten (?) ezüstből készült képét ajándékozta kedvesének, hasonlóképpen tett a menyasszony is, hogy magához kösse vőlegényét. A képet azután viselték mindketten,ameddig csak éltek.” IJ J

Francia forrásokban is találunk hasonló utalást. Pierre Davity Description de l’Europe című munkájában hivatkozással más írókra a következőket közli: ,,Az ős magyarok között az volt a szokás, hogy a férj a feleségnek ezüst bálványt küldött, mely egy házi istent ábrázolt, és a feleség egy másikat küldött a férjnek a házastársi szerződés gyanánt”.

Ez mélységes értelmű szimbolikus cselekmény. Az én családom a Te családod - a Te családod az én családom. Erre mutat a pecsétgyűrűk cseréje, amely a jegygyűrűcsere szimbolikájának ősrégi eleme. Ez a gondolat jut kifejezésre a címerek egyesítésében is.

A magyarok nem voltak bálványimádók. A nyugati források a családi, totemszerű idolokat, jeleket nézhették, bálványnak.

Ezek a feljegyzések a XVI.-XVII. sz.-ból származnak. Hogy Pápai-Páriz (1695 Kolozsvették, vagy milyen alapon írták, eddig nem tudtam nyomára akadni, de ez a vélt cselekmény szép gondolatot rejt magában.-3Kwi.-j^)uk, mit értett Pápai-Páriz és Davity „régi” és „ősmagyarok” alatt? Feltehető, hogy nem 1T honfoglalókat. A házassági ajándék, a jegygyűrű szokása igen régi, más-más tormában. A megnevezett két író valahonnan vette, hallotta ezt a mende-mondát. Tépelődésemre pontot tett nagy régészünk, aki kategorikusan kijelentette: „minderre semmiféle egykorú adat-nincsen, és a honfoglalók sírjaiban nyomukra nem akadtunk’-’ALXöy*). > .

262