Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - I. rész. A címerrel kapcsolatban…
Praeheraldika A ,,prae” latin előljárószó. Jelentése:valamely fogalmat megelőz. Ennek megfelelően a preaehistorica történelem előtti kort, a praeheraldika a heraldikát megelőző kort jelenti. Az emberiség kultúrtörténetében semmi sem jelent meg egyszerre tökéletesen egyik napról a másikra. Régi mondás: nincs új a Nap alatt! Engedtessék meg, hogy e szólás-mondással kapcsolatosan egy - nem tárgykörünkhöz tartozó - példával szolgáljak. A bumeráng az Ausztráliában élt őslakóknak, az „aboriginals "-oknak a fegyvere. így tudjuk, így terjedt el a köztudatban. így a bumeráng annyira ausztráliai jellegű, mint például a kenguru. Még néprajzi kifejezésként is használják, olyként, mint mi magyarok a kulacsot vagy a tulipánt. Pedig a bumeránggal kapcsolatosan világszerte elterjedt nézet téves. Megmagyarázom miért: Kairóban az egyiptomiak nemzeti múzeumában egész szerkrényt betöltő, hascmlcr formájút hason céllal készített fegyver látható, melyeknek készítést kora legalább 3000 éves. Ottjártainkor külön érdeklődtem. Valóban óegyiptomi bumerángok! *& **■ •£ Első kötetemben - a heraldika kialakulásának előzményeivel foglalkozva — mint szabályokhoz kötött tudománynak a kezdetét a XII.—XIII. sz.-ba helyeztem, Kr.u.l 100-1200 közé. Említettem már, hogy napjaink praeheraldikusai a címerképek s az ezzel összefüggő jelképek régebbi előfordulásait kutatják, mely kutatás magyar szempontból is nagyobb figyelmet érdemel. A magyar nemzetségfők, nemzetségek, néptörzsek címerképei magát a heraldikát megelőző messze múltba vezetnek. A heraldikusok a praeheraldikától elég mereven elzárkóznak. Mondhatjuk, némileg jogosan. Ha ugyanis feszegetni kezdjük, hogy hol és mikor kezdtek jelképeket (symbolum-okat) használni, akkor a ma már ismert s többékevésbé feltárt történelem határáig, Kr.e. 3-4000 évig tekinthetünk vissza. Az egyént magát is kifejező jelkép - valamely formában — a történelem előtti időkbe nyúlik. Az egyiptomi fáraók jelképe, amelyet a németek „Namensschild”-nek neveznek, a franciák (heraldikai értelemben) ,,cartouche”-nak mondanak, ha a mi felfogásunknak: megfelelő u Ji. címerpajzsba lenne foglalva, címernek tekinthetnénk. Menes - az első egyiptomi dinasztiából származó fáraó - már Kr.e. 2850 év korúi használt ilyen címerszerűséget. Továbbmenve, az egyiptomi országrészeknek is voltak címerszerűségeik: a lótusz és papirusz, külön Alsó- és Felső-Egyiptom jelzéseként. Tehát a heraldikát megelőzően is volt címerszerűség, melynek mintájára - jóval későbbi időkben pl. ahogy a franciák használják a liliomot - csaknem a mai heraldikai felfogásnak megfelelő formában és tartalommal. Megjegyzem, hogy a ,,cartouche” fogalma és formája a későbbiekben mégis betolakodott a heraldikába, mégpedig hanyatlása korszakában, a Kr.u. XVIII.sz.-ban, mikor nem a szokásos pajzsba, hanem ettől eltérő keretbe foglalták a címereket. Ezeket a „rendbontó” — aéha «ováks-keretbe foglalt címereket — nevezi a heraldika cartouche-nak. Magyaros kiejtése: kartus. ^^jÖöB$;'jóformán az egész történelmet átfogó adattömegben elveszne a lényegjelen • esetÄÖ^fcldika. -Ezért az elhatárolás kedvéért — a címerek korábbi előfordulásait szemlélv^^*§ÉBfeyos önfegyelemre van szükség. Ha a magyar címertan előzményeit vizsgáljuk — bevallom — , igen nehéz a kisértésnek ellenállni. E vonatkozásban segítségemre jött Hugo Weyprecht Graf Rüdt v. Collenberg 1974-ben Münchenben megtartott genealógiai és heraldikai korngresszuson a praeheraldikáról szóló szakelőadása. Anélkül, hogy feladnánk heraldikus elveinket, találtunk egy elválasztó vonalat. Úgy gondolom, nem érhet eretnekség vádja, 255
