Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek

A három szín, piros-fehér-zöld együtt, Kumorovitz szerint Mátyás királyunk függő pecsétéinek selyem sodrában jelenik meg először.

Az első színes ábrázolás Jean Agricola egy tornaképén látható 1557-ben, ahol egy huszárt piros-fehér-zöld színű takaróval borított üstdobbal ábrázolnak, és csákójának strucctollai ugyancsak hasonló három színűek.

Szokás a zászlók széleit színezni. Váltakozó színű kis háromszögeket hímeznek a zászló széleire,az úgynevezett lángocskákat.

Ilyen szél-színezésekben is feltűnik a piros-fehér-zöld, talán még nem tudatosan.

Háromszínű állami zászlók használata 1800 előtt Európa-szerte elég ritka volt.

Az első háromszínű zászlók közé tartozik a XVI.sz.-ban Hollandia piros-fehér-kék zászlaja, amit főleg a tengeri hajókon alkalmaztak. A szláv trikolor hasonló színű, és Oroszországból jutott el a szláv testvérnépekhez. Nagy Péter cár ugyanis Hollandiában építtette fel ' '""“'hajóhadát, és az onnan hozott zászlókat átalakítva'a tengeren messziről feltűnő fehér-kélovörös színt alkalmazta kereskedelmi hajóin. Ezeknek a színeknek változataiból alakultak ki az új szláv államok zászlai a XIX.-XX. sz.-ban.

A három szín a „tricolor” tulajdonképpen a francia forradalom hatására terjed el Európában. A német diákok 1832 33-ban használják először a fekete-sárga-vörös jelzést, mely hosszú ideig tilos volt Németországban.

A három szín a tricolor a népi, nemzeti mozgalmak jelképévé válik.

Magyarországon 1840 után tűnik fel országos mértékben elterjedve a piros-fehér-zöld, és rövid idő alatt nemzeti öntudatunk kifejezője lesz. Használata kokárda és zászló formájában általános, és a reformokért küzdő nemzedék jelképe.

1848-ban a szabadságharc idején válik a piros-fehér-zöld zászló általánosan elfogadott nemzeti színűnkké, és azóta törvényesen is szabályozva hazánk jelképe.

236