Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
(Tíuumf C^m-ieí (Tomint Kivágás Matthew Paris (1217-1259) színes cimerkönyvéből, a Chronica Majora-ból. Külön érdekessége, hogy a később sokat használt lábatlan madáralak ,,der let te = csonka rigó” már ez időben használatban volt. (A vonalkázás kivételesen nem heraldikai színeket jelez, hanem csak az ábra kidomboritására szolgál.) szerint nem maradt fenn. A „kutyabőr"elnevezés talán arra a hiedelemre vezethető vissza, hogy a nem éppen jóakaratú nyugati krónikák szerint őseink a kutyára esküdtek. A kutyára való hivatkozás bizonyos hitelesítő értelmet kapott. Ez fennmaradt népies kifejezésként pl. „kutya legyek ha...”. Fgyébként a kutyának mint szertartási állatnak, vagy áldozatnak szerepét a kutatók hun eredetűnek tartják. Feljegyezték, hogy több mint 300 évvel a magyarok előtt a Kárpát-medencében tartózkodó longobárdok is kutyára hivatkoztak. A germán-longobárdokat az avarok kényszerítették továbbvándorlásra, és a két nép közötti kapcsolat ismert; ezért feltételezhető, hogy a longobárdok az avaroktól vették át ezt a szokást. Megjegyezzük még, hogy a legrégebbi magyar címerképek között Hont, (Hunt = Hund = kutya) pajzsán is kutyát ábrázoltak a Képes Krónikában. Armális, tehát nemesi levél és az ugyanezen tőszóból képzett armorial, címergyüjteményt jelent. Magyar beszédben, régi szövegekben előfordul az „armalista” kifejezés. A fogalom alatt olyan nemest értünk, aki csak nemességet és címert kapott, de birtokon nem. Ennek a rendszerint szegény nemesnek is van megfelelő — bár kicsit gúnyos ízű - megjelölése, közszájon, „hétszilvafás nemes”-nek címzik. Több szakkönyv megkülönböztetést tesz a címertudomány (Wappenkunde) és címerábrázolástan (Wappenkunst) között. Miután a kettőt egymástól elválasztani nem lehet, helyesebb összefüggően áttekinteni a heraldikát. A heraldika szorosan vett rokontudományai: címereredet kutatása, és ezzel kapcsolatos praeheraldika, a származástan családkutatással foglalkozó ága: genealógia, a pecséttan: sphragistika, a régi pénzekkel foglalkozó tudomány: numizmatika, rendjeltan: faleristika és az újabban nagy lendületet vett zászló tan: banisztika. Szélesebb síkon tekintve ide sorolhatjuk még a régi fegyverek és a jelzések, szimbólumok ismeretét, valamint az „Ex Librisnek” mint személyhez kötött grafikai kifejezésnek kutatását. A történelem és művészettörténet ismerete természetes velejárója a heraldikus munkájának. 22
