Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
selték. Ebből fakadhat, hogy címer szavunk tartalmilag különbözik a nyugati megnevezésektől. A cimiere-t, a sisakdíszt később az egész címerre vonatkoztatták, de értelmileg még többet is mond, mert magába foglalja a cím, rang értelmét, és az eredeti francia „dísz” fogalom cseng vissza benne, és nem a fegyver. Magyarul jelzőként is használjuk, pl. — címeres, vagy díszes egyén... Az első századokban a címerlevelek túlnyomórészt latin nyelven készültek, és így sok latin kifejezés is belekerült a heraldikába. Anna latinul fegyvert jelent, de később a pajzs, majd a címer egészét is jelentette, ugyanúgy, mint az angol arms, mely a sisakkal együtt a pajzsot mint védőfegyver jelöli. Arma-ból származik a francia „arme” címer, armoires családicímer, armorial címerkönyv. A német Schild kizárólag pajzsot jelent, a címer neve Wappen, amely a Waffen (a fegyver) szóból származik. Ugyancsak az arma szóból származik az „armális”, a címert adományozó királyi okirat, népiesen a kutyabőr. Régebben Magyarországon a címert, nemesség adományt igazoló okiratot ,,kutyabőr”-nek nevezték. Az elnevezés arra mutatna, hogy régen esetleg kutyabőrre írták a címerleveleket, de ilyen tudomásom 21 Nagy Lajos királyunk címere ,,Gelre" herold kezenyomán. Az eredeti színes rajz 1380 korul készült. Magyar cimermester herold Ferenc József koronázása alkalmával (1867)
