Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
szar legelső méltósága.” (Ezzel a kérdéssel előzőleg már a Lengyelek című fejezetben részletesen foglalkoztunk.) Befejezésül még egy néhány tény címertörténetünk méltatásához. A nyugati heraldika helyzete kutatás tekintetében könnyebb, mert számtalan tárgyi és művészettörténeti emlék fennmaradt napjainkig. Régi épületek kőbe vésett címerei egy-egy kor néma, de jól tanulmányozható kifejezései. Sajnos ezen a téren szegények vagyunk. Amit a háborúk meghagylak, azt részben feolsztották vagy megsemmisítették a tudatlan képrombolók. A magyar heraldika túlnyomórészt levéltári anyag, és ezért inkább történelmi, családtörténeti és jogi fontossággal bír. Heraldikánk történelmi fejlődésének kutatói és írói munkáikban rendszerint felsorolják az adományozottak neveit, és bemutatják azok címersajátosságait. Jelen rövid ismertetés természetesen-ezekre-a fontos részletkérdésekre nem térhetett ki. A magyar heraldika történetét kiváló tudósaink rendszerezték, megírták olyan alapossággal és felkészültséggel, hogy ahhoz csak újabb adatok feltárásával lehet egy-egy új részletet hozzáilleszteni. A magyar állam címere A magyar címerekről szólva nem lenne teljes az ismertetés, ha röviden nem tennénk említést a magyar állam, a vármegyék címereiről és nemzeti zászlónk színeiről. Az államcímer a szuverén államhatalom jelképe, melynek képviselője az államfő, uralkodó-fejedelem, király vagy császár. Gyakran az uralkodó a saját címere alatt egyesítette az általa kormányozott országokat (dinasztikus címer), és így az ország és az uralkodó címere azonos volt. Tehát a kezdeti állapot az volt, hogy az uralkodó címere (lévén övé az uralkodói hatalom és az ország) egyben egyenlő volt az ország címerével, és az ország címere az országot birtokló uralkodóéval. Az új uralkodó igyekezett elődjének hatalmi körét megtartani, és a hatalommal együtt az azt jelképező címert is átvette részben vagy egészben, és egyes esetekben saját családi címerével kibővítette. A címer vagy egy része álladósult, és államcímer lett belőle. Az államcímer az államhatalom és az abból fakadó jog jelzésére szolgáló szimbólum. Ennek megfelelően pénzeken, okiratokon, épületeken az államhatalmat jelképezi. Ez a fejezet éppen úgy, mint az előző, csak bepillantás abba a történelmi anyagba, amely az érdeklődőt további ismeretek megszerzésére ösztönözheti. Feltételezve, hogy az olvasó az előző fejezetet a magyar címerekről elolvasta, a már ismertetett tényekre nem térünk vissza. Ez a rövid összefoglalás szemlélteti, hogy a címer visszatükrözi korát, azt az időpontot, amikor használatban ^oltr sőt az akkori politikai helyzetet is, és egyben rávilágít a történelemkutatás_és címertan kapcsolatára. Ai^SÉJáBnér előfordulás III. Béla pénzein jelenik meg 1190 táján: lebegő kereszt pajzsba foeStír^t-.kercsen látható a címerpajzs, ahol piros-fehér a váltakozó csíkok színe. (Mai heraldikai értelmezés szerint piros-ezüst.) Köztudatban, mint az „Árpádsávos címert” tartjuk számon. A zürichi címertekercs készítését a legújabb kutatások 1335-1345 közé teszik. Az 1358-ban készült Képes Krónikában hasonló színű zászló-ábrázolással találkozunk. 3sW5ÍjfcüTik, 1202-ből származó pecsét, színtelen. Színezve először a zürichi címerte-215
