Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
Mátyás királyunk harminc embert foglalkoztató udvari műhelyében készültek a Corvinák, a világhirű, kézzel festett könyvei. A Corvinákban sok címer ábrázolást is találunk, és valószínű, hogy Mátyás korában a címerlevelek, az armáüsok is ott készültek. A magyar reneszánsz a heraldika rovására ugyan, de képzőművészetünk dicséretére címerbe foglalt, pompás, természethű miniaturákkal tűnik ki. Hoffman Edit kiváló művészettörténészünk kutatása szerint a magyar címerkultúra hatása Sziléziában és Lengyelországban is fellelhető. Rudolf császár címerfestője a magyar Bocskay György, akinek egy-egy alkotása „kivitel tekinteteben igazi műremek” (Donászy). A magyar címernek egyéni stílusa van, amit mi megérzünk. A külföldiek a külsőségek alapján ítélik meg címereinket, és jellemzőnek tartják a pajzs kék alapszínét, a kardot tartó félkart, vágtató lovasvitézt és a levágott török fejet. Fox-Davis könyve egyike a legismertebtr heráWikaf munkáknak. F.-könyvben írja a szerző, hogy a magyar címerek 15 %-ban torok fejjel szerepelnek, bajusszal és vérző nyakkal. (Nem ellenőriztem!) Donászy feltevése szerint a magyarok a kék színnel az acélpajzs kékesbe játszó színét kívánták kifejezni. Erre a feltevésre csak kérdéssel lehet válaszolni: Miért éppen a magyarok? Az armálisokat gyakorlott címerrajzolók készítették, akik egyidejűleg más nemzetségbelieknek is készítettek címereket. Lényegtelen vita. hogy az ég vagy az érc színét kívánták-e utánozni. lény, hogy a magyar címerek túlnyomórészének alapszíne kék, és a nemzetközi heraldika magyar címersajátságként tartja nyilván. Városaink címerei már a kezdetben, főúri címereink csak később, német hatást mutatnak. A XIX. sz.-ban változik a helyzet, és a városaink címerei magyaros jellegűek lesznek. Mint említettem 1944 után a Magyar Államcímer használatára továbbra is szükség volt, és az uralkodó politikai irányzatnak megfelelően formálták át. Városaink történelmi címereit túlnyomórészben megváltoztatták, vagy teljesen új ábrázolásokat készítettek. Valószínűleg commerciális szükségszerűségből, vagy mert történelmi múltunk feleslegessé vált, de az is lehet, hogy hozzáértés hiányában olyan mértékű változtatásokat hajtottak végre, hogy ezek a rajzok heraldikai szempontból címernek nem tekinhetők. Kereskedelmi emblémák. Reménykedünk, hogy vármegyéink címereit nem éri hasonló megsemmisítő sors. Címertörténetúnkben Ferenc József hosszú uralkodását külön fejezetnek tekintem. A német-római császári cím elvesztésével a Habsburgok szuverénitása kizárólag a magyar királyságokra korlátozódott. A német-római császárság és cím elvesztésével megszűntek császárok lenni. Önkényesen felvettek egy címet és koronát, és kinevezték magukat ausztriai császárnak. a német-római császári cím ellensúlyozására. Az ausztriai császári komával soha senkit meg nem koronáztak. Ebben a közjogi állapotban igyekeztek egy közös birodalmi elgondolást a koztudatba hozni a „viribus unitis” jellegével. Tulajdonképpen tehát a magyar király szuverén jogára alapozva adományoztak címereket. A közös — Bécsben székelő - kancellária, amelypgj^j hatáskörébe a címer-adományozások tartoztak, ugyancsak a magyarok által anny„közös szellemben és stílusban igyekezett egységesíteni az „összbirodalom” Ig^P^BÉJíző erre a zavaros közjogi helyzetre Bismarck herceg állítólagos kijelentése (Thorockay: Tájékoztató Szolgálat 1978). Bismarck ugyanis jól ismerte a Habsburgok kényes helyzetét a szuverénitással kacsolatban, és a következőket írta: „Ha az a szerencsétlenség érne, hogy Ausztriai Császár lennék, akkor... megjelennék a Magyar Országgyűlés előtt, és ott kijelenteném azt a nem leplezhető igazságot, hogy a Magyar Királyság az Ausztriai Csá-214
