Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek

Az ország szabad vagy félszabad részén magyar nemzeti királyság alakult (Szapolyai János 1526-1563), a másik részét a Habsburg dinasztia (Ferdinánd 1526-1563) vette birtokába. Sem egyik, sem a másik nem tudta hathatósan felvenni a harcot a török birodalommal szemben.

Megalakult az erdélyi fejedelemség, a magyar élniakarás, tehetség és ezzel járó kultúrszomj magára hagyott bizonyítéka. Magyarságunk fennmaradását ezekben a századokban nagyrészben Erdélynek köszönhetjük.

Nemzeti királyunk Szapolyai János is adott címereket, és ezek közül öt ismeretes. Özvegye Izabella, fia János Zsigmond követte ezt a példát.

Bornemissza Benedek 1533-ban kapott címere tisztán olasz reneszánsz stílusban készült. Amennyire ez a címer a klasszikus heraldika ellentéte, magán viseli a reneszánsz magas formai és szellemi színvonalát. A hölgy fején az udvari bolond maszkja, a két oldalt elhelyezett gágogó hattyú (vagy lúd?) mondanivalót takar.

Az erdélyi fejedelmek egész sora élt a címeradományozás jogával, amelyeket a Habsburgok kénytelenek voltak később elismerni. Heraldikánkban az erdélyi címerek külön fejezetet képeznek. Az utolsó, aki ebben a minőségében címert adott, II. Rákóczi Ferenc volt.

Tinódi Lantos Sebestyén (1510-1556) címeréről készült rajz.

Radák címer 1514-ből. A török régimódi feszítő íjat, a magyar újabb puskát tart kezében. Élethű, naturalista ábrázolás.

Szapolyai János magyar király által Dévay Péternek adományozott címer (1538).

207

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem által Smith John angol kapitánynak adományozott címer (1603).