Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
A Habsburgok trónralépése előtt a címereket a régi nemesek, tehát többségében magyarok kapták. Ez a helyzet teljesen megváltozott. A Habsburgoknak új híveket kellett szerezniük a nemzeti ellenállás letörésére. A nemzeti érzés mindig a köznemesség körében volt a legerősebb, és ezért egy új nemesi réteget kellett létrehozni. Ezért igen csekély kivétellel a Habsburgok címereket nem nemeseknek, hanem idegen polgároknak, bevándorolt tisztviselőknek adták a magyarság rovására. Az úgyszólván állandó határvülongás, védekező harcban eltelt másfél évszázad, melyben főleg a magyarok véreztek el a török ellenében, alkalom lett volna nemesség-címer szerzésére. A másfél évszázad és a vitézségért adott címerek aránya a magyar királyság területén siralmas. A Habsburgok által kormányzott töredék Magyar Királyság teljesen kiszolgáltatott az udvarnak és az országot elárasztó idegen fajú tisztviselőknek. Ügyeit és így a címerügyeit is csak az tudta eredménnyel eüntézni, akinek módjában volt Bécsbe,a császári kancelláriába — jutnia. Ilyen szerencsés egyén főleg a gazdag-, feudáhskörökböl kenik ki,-é^ez meglátszik főuraink díszes, összállításukban heraldikai tudást, hozzáértést igénylő főúri címereinken. A bécsi kancellária adott ugyan címereket, mert ezzel akarta egyenragúsítani a még mindig jogaival élő magyar nemességgel a betelepített, bevándorolt és birtokhoz juttatott híveit. Megszületett egy új osztály, az úgynevezett „armalista nemesség,” melyben a magyar származás nem képezett feltételt. >rtz a gyakorlat hozta magával a szokást, hogy az ősi magyar nemességnek az a része, mely még mindig címer nélkül volt, igyekezett e hiányt pótolni. Címert vett fel, amelyet azután a szokás szentesített, és használatát senki sem kifogásolta (Áldásy). A Habsburgok trónra lépésével rányomta bélyegét heraldikánkra a német hatás. Ferdinánd politikai okokból - ameddig a Szapolyai családdal számolnia kellett — részben helyt adott a magyar ízlésnek, de utódai, bár igen szép művészi címereket osztogattak, azok német, Habsburg címerek. A XVII. században a hanyatlás tovább folytatódott. A címerek teljesen dekoratív jelleget kaptak. A Habsburg birodalom tartományaihoz hasonlóan a címer kizárólagosan nemesi előjog, kiváltság. A klasszikus heraldika korában nem ismert díszek, rendjelek és a rangkorona nyert fontosságot. A címer és az adománylevél kivitelezése az adományt nyert bőkezűségétől függött. Írták az adományt pergamentre, vagy ha többet fizetett az illető, díszes könyvalakba kiállítva. Modoros barokk forma is kedvelt volt. Sok a majdnem teljesen hasonló címerkép. 1848-ig 1. Ferenc Józsefig a magyar és a birodalmi nemesség és cím között volt még különbség, ez azonban az abszolutizmussal megszűnt, a magyarok részére kiállítóit címerek birodalmi formában jelentek meg. Az udvar felfogása szerint csak összbirodalmi Habsburghű nemesség létezhetett. Ezen a felfogáson az 1867-i kiegyezés sem változtatott. De nem csak a nemesek, hanem más magyarok is felvettek címert. Ezek az önkényesen felvett címerek egyszerűségükben éppen ellentétei a korabeli főúri címereknek. Jogosságukat senki sem kutatta, kereste. - * • ’ Többször kihangsúlyoztuk, hogy tárgykörünk középpontjában az elméleti címertan, a heraldSpüggjTehát a családi címereket csak a címertani tulajdonságaik alapján vizsgáljuk, és a csaJ^ádfillkiFvonatkozásukat mellőzzük. A következőkben néhány utolsó századbeli címert tre,-a jobb megértés érdekében esetleges kultúrtörténeti kapcsolataikat is megemlítjük. 1867 a kiegyezés után megfelelő pénzfelajánlás kíséretében lehetett nemességért, címerért és címért folyamodni az uralkodóhoz. A nemességet, címeradományt valaha a közért, a hazáért, esetleg az uralkodóért történt szolgálat jutalmazásaként adományozták. Legalább is ezt a látszatot igyekeztek fenntartani. 208
