Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
nyok egyet kivéve nincsenek nemesítéssel egybekötve, tehát ebből következik, hogy nemesi családok kapták. A XIV. sz. végén külföldi mintára megkezdődik a festett címerképekkel díszített oklevelek, az u.n. armdlisok kiállítása. Az első armálist ugyancsak Zsigmond 1405-ben adta ki. Zsigmond, nem eléggé méltatott nagy királyunk: magyar király és német birodalmi császár mivoltában Bizánctól Angliáig, Spanyolországtól a Keleti-tengerig beutazta az akkor ismert kontinensünket. Ezen útjain nagyrészben magyarok is voltak kíséretében. A magyarok nem csak a hazánkba látogató idegenek elbeszélései, hanem személyes tapasztalaik alapján is megismerték az akkori Európát és annak szokásait. Például Konstanzban négy éven keresztül több mint ezer magyar tartózkodott a király és főurak kíséreteként. A kontstanzi zsinaton résztvevő nemzetközi előkelőségek az általuk lakott házakra kiszögezlék címereiket. A magyar urak -egyrészének- nem lévén eímere, azt gyorsan pótolm kellett. Zsigmond készségesen élt jogával, és címeradományai jelentik heraldikánk fénykorát. Hozzájárult ehhez, hogy megismerkedve a külföldi gyakorlattal, címereink, armálisaink nemzetközi szintre emelkedtek. Zsigmond királyunk a Konstanzban előállt nagyszámú címerigényen úgy segített, hogy ,,többnyire közös címereket is adott, amennyiben nem csak egy-egy közös törzsből származónak, hanem azok rokonai, ismerősei, sőt barátaiknak is” szólt az adomány (Csorna). Zsigmond ahol éppen tartózkodott, ott adott ki címereket. Ezért vannak magyar armálisaink idegenben kiállítva, és viszont, idegenek számára kiállított címeradományok Magyarországból keltezve. Magyarok is kaptak idegen fejedelmektől címereket pl. a Garák (Garaiak) a francia királytól kaptak címert, amit később Zsigmond király is megerősített. Pázmánynembeli Szentgyorgyiek német grófi címert nyertek, és a Hettyeiek I. Ferenc aragon királytól kaptak címeradományt. Hettvei-Hettyey család 1415-ben I. Ferdinánd aragóniai királytól kapott vadász-párducos címere. Hettyey Zsigmond király kíséretében tartózkodott Perpignanban. Valószínű vadászpárducával tüntette ki magát. Erre mutat a sisakdísz vadászpárduca a nyállal. Jellemző a magyar naturalisztikus kifejezésmódra, hogy ez esetben nem az úgynevezett , .heraldikai párduc” szerepel a címerben, hanem a valóságnak megfelelő fenevad. Zsigmond korában a címertakaróra még nem fektettek súlyt. A címereken érezhető a külföldi befolyás, de a magyar forma megtartotta jellegét. Különböző nemzetiségű címerfestők munkálkodtak, és ezért.az egyéni felfogás is. érvényesül. Az összehasonlításokból arra következtethetünk, hogy a magyar és a németbirodalmi kancelláriának Zsigmond örökké vándorlorsgag^tásában közös címerfestője is volt. ^geSfcsok nyelve egyes kivételektől eltekintve latin. Formájuk is nagyvonalakban azonösiáaijner privilegizált, örökölhető. Az okmányokat a király pecsétjén kívül más országnagyok is igazolták, és pecsétjükkel megerősítették. Általánosítva azt mondhatjuk, hogy e korból származó armálisok és címerek stílusa későgót. A heraldikai szabályok jogot nyernek, azokat alkalmazzák, bár sok hibás címer is előfordult. Túlnyomórészt-természetes címeralakokat alkalmaznak, mesteralakok alig fordulnak 203
