Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek

A XIV. sz. második felében tehát kezdett kialakulni a címerhasználat. A címer és sisakdísz-adományt igyekeztek szabályozni, és a régi családi címereket megerősíteni.

Kezdett a magyar címer is bizonyos egyéni ízlést, formát kifejezni. A naturalisztikus kifejezési mód jellemzője címereinknek. irNem tudva elképzelni, hogy egy kard, virágszál, vagy más tárgy lebegni képes egy címerben, ahhoz egy tartó kart is rajzoltak, és annak markába helyezték a cimeralakot. Később sisakdíszként is alkalmazták(Áldásy.)

Ez a félkar az egyik legjellegzetesebb magyar címer-sajátosság. Egyesek úgy vélik, hogy Erdélyből ered, de ez az elképzelés nem bizonyított.

Címereink létező tárgyakat, nem egy esetben térbe helyezve cselekményeket ábrázolnak háttérben a kék éggel. Ebből származik a későbbiekben a másik legjellemzőbb címer-sajátságunk a kék szín. Címerpajzsaink alapszíne túlnyomórészt kék színű. Mesteralakokat címereinkben alig találunk. íj

Feltételezhetően ez időben indult meg, majd később Zsigmond korában elég gyakorivá vált az önkényes címerfelvétel. Nem mindenki juthatott el a távoli, állandóan űtonlévő királyi udvarba. Vagy közjogi helyzete miatt vagy a távolság nem tette az lehetővé. Köz- és főnemesek szokásjog alapján kezdték használni családi jelvényüket a divatos címer formában.

Nem merném önkényesen felvett címernek bélyegezni ezt a tényt, mert biztosan volt valami alapja. Főúri családok esetében inkább egyfajta tiltakozást érzek ki a királyi jog kiterjesztésével kapcsolatban. Ezzel a jelenséggel újra találkozunk a későbbiekben a Habsburgok korában. De egyébként sem volt ellentétben a kor felfogásával.

Újra idézzük a jogtudós Bartolus Sassoferratot: ,,bárkinek jogában áll magának tetszés szerinti címert vagy jelvényt választani, azt viselni és tulajdonát képező tárgyakra festeni”! Nagy Lajos király itáliai hadjárataiban résztvett sok ezer magyar vitéz, és kíséretük megismerkedhetett ezzel a nyugati felfogással.

Ebből láthatjuk, hogy e korban a címerhasználatnak már két módját ismerték: az önként felvett és a fejedelmek adományozta címerét (Áldásy).

* A Jürilyhoz-íL.dmeijog. megerősítése iránti kérelmekből kitűnik, hogy elég sok szokásjogon vagy „önkényesen” felvett címer volt használatban a XVII. századig.

Igjg^jBhbarr, hogy az említett elsőként ismert címer-, illetőleg sisakdísz adományokban ^jgÉsőffelenik meg az a jogi elv, mely szerint címert csak az uralkodó adományozhat.” .koráig az adomány-levelek részlegesek voltak. Vagy sisakdíszre, vagy színekre szorítkoztak. Az első teljes címeradomány, amely pajzs, sisak és sisakdísz meghatározását tartalmazza, 1398-ból származik. Zsigmond a Csentevölgyi családnak adományozta.

Ezeken a címeradományokon a címer még nincsen kifestve, csak szövegben van leírva. A sisakkorona sem rangjelző, hanem csak sisakdísz. Feltűnő az is, hogy ezek a címeradomá202

A Semsey család címere 1401-ből. Zsigmond királyunk cimeradománya a nikápolyi csatában elesett Semsey Demeter családja részére. A korabeli címer érdekessége az osztott cimerpajzs és az első ízben megjelenő - nem rangjelző! - címerkorona.