Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek

Hasonló az oroszlán mint címerállat ábrázolásának kérdése. Mind jobban kialakul egy választóvonal a „keleti” lépegető oroszlán és a nyugati megnyújtott testű, vagy két lábon ágaskodó támadó, „brabanti” oroszlán ábrázolásmódja között.

Az első, a „keleti” lépegető oroszlán ikonográfiája, kifejezésmódja az ókortól kezdve Perzsián, az iszlám világán keresztül az Ibériai félszigetig terjed, és lényegében azonos maradt. Az iszlámmal határos európai hatalmak is átvették, így Bizánc, a szicíliai normannok és kezdetben az ibériai félszigeten is ez volt a használatos az újonnan alakult kisebb fejedelemségek körében.

Ennek az ábrázolásnak ellenkezője a megnyújtott testű, majd a hosszúkás normann pajzson jobban elhelyezhető, két lábon álló, támadó oroszlán típus, amely nem mint ahogy elképzelhető lenne délről, hanem északról a normannok útján került a Brit-szigetekre, és onnan északnyugat Európába. Ez a nyugati heraldikusok egyöntetű megállapítása. Mint már említettük, Anjou Robert majd Oroszlános Hernrik révén honosodott me#, és lett általánosan használt címerkép az ágaskodó oroszlán, mondhatnánk úgy is, hogy divatba jött.

III. Béla fia, Imre korában Európa politikai helyzetét röviden vázolni egy heraldikai munka keretén belül lehetetlen, és ezért csak a helyzetet jellemző, a megértést elősegítő tényeket ragajuk ki. Össze kell hasonlítanunk a magyar és az aragon királyság politikai és gazdasági helyzetét.

Magyarországon III. Béla minden bizonnyal bizánci tapasztalatai nyomán átszervezte az országot. Második felesége Capet Margit francia királyleány révén összeköttetésben állt a nyugati országokkal, és ismerte azok államszervezetét. A magyar közjog sem mondható elmaradottnak. Sikeres hadjáratokat vezetett, visszaszerezte az ország elveszett birtokait, és az ő uralkodása alatt vonult át hazánkon a III. keresztes hadjárat lovagserege és az azt kísérő féktelen horda, amely utóbbit erélyes kézzel megrendszabályozta.

Az átvonuló lovagok minden bizonnyal már viseltek címerféleségeket, és ugyancsak e lovagok nyomán tudjuk, hogy elcsodálkoztak hazánk gazdagságán és jólétén.

III. Béla 1182-ben megkoronáztatta fiát Imrét, és rábízta Horvátország és Dalmácia kormányzását. Tehát Imre királyunk atyja halála után 1196-ban, amikor a magyar trónra lépett megfelelő kormányzási tapasztalatokkal és atyja udvarában elsajátított műveltséggel bírt.

Aragon királyság. A VII. sz.-tól négy évszázadon át a keresztény uralkodók „szent” háborúja arra irányult, hogy az iszlám terjeszkedésének gátat vessenek, és a mohamedán-mór hódítókat az ibériai félszigetről kiűzzék. Ez a harc — főleg a kezdeti időben — igen változó szerencsével folyt. A visszahódított területeken kisebb fejedelemségek és inkább névleges mint valóságos hatalmon nyugvó királyságok alakultak. Elégséges egy pülantást vetnünk a korabeli térképekre (Atlas de História de Espana, Barcelona 1980).

Ezek a kis királyságok és fejedelemségek az idők folyamán házasságaik révén egyesültek. Így Castilia (címere egy várkastély) egyesült Leonnal (címere oroszlán). Címereik jó példák az egyszerű „beszélő" címerekre!

Aragon királyság, melynek területe a kezdetben még egy magyar vármegye területének sem felelt meg, házasság révén egyesült Catalániával, azaz az akkori nevén a barcelonai őrgrófsággal. 1162-ben az új király, II. Alfons aragon király és egyben Barcelona őrgrófja lett. Leánya Konstanca Imre királyunk felesége, fia és utódja a trónon II. Péter (Pedro 1196-1213) Imre királyunk sógora.

Az ibériai királyságok, tartományok létüket a Karoling királyok-császárok és azok utódainak támogatására és védelmére építették fel. A „szent" háború ürügyén az odaáramló, harcra, zsákmányra vágyó, vagy esetleg ideális vallási célokat követő „munkanélküli" lovagok özöne képezte az állandóan harcban álló hadseregük zömét.

Az aragon királyság fellendülését a barcelonai őrgrófsággal való egyesülésének köszönhette, mert ez nemcsak tetemes területi gyarapodást jelentett, hanem mert ezzel a házassággal az akkor már igen jelentős Barcelona kereskedelmi kikötő birtokába jutottak. Az ibériai fejedelemségek a lovagok, kereskedők állandó csereforgalma' révén a nyugat-Az Aragon királyság (eredetileg Barcelona őrgrófság) címere; arany alapon négy vörös oszlop. (A sematikus rajzon a színek nincsenek megfelelően jelezve.)

191