Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek

mol. Ebben a számban benne foglaltatnak a csatlakozó idegen népelemű törzsek pl. a besenyők. (Györffy is megközelítően erre az eredményre jut.)

László Gyula altul, Györffy Györg}' nyomán rekonstruált magyar nemzetségek elképzelt

címerképei.

1. Turul - Árpád

2. Ürsur

3. Csanád

4. Tuhutum - (Zsombor)

5. Előd (Csák)

6. Ajtony

7. Ond (Bor - Kaién)

9. Osl

10. Aba

11. Kaplony

12. Miskolc - Bors

13. Ákos

14. Barsa

15. Farkas -Agmánd

Természetesen tudjuk, hogy ezek a nemzetségi totemállatok kezdetben a honfoglalás korában nem ilyen tökéletes heraldikai formában jelentek meg, és nem voltak színezve. László Gyula meg is jegyzi, hogy a színezés önkényes. (1967.)

Ne tévedjünk! A mellékelten bemutatott nemzetségi, törzsi és idegenből származott családok címefCTa nekik tulajdonított totem, vagy egyéb jelzés alapján elképzelt rajzok. Ha volt címerükalXl.. XII. sz'.-ban, akkor megközelítően ezekhez a rajzokhoz lenne hasonló.

Tudomásom szerint eredeti leletekkel nem rendelkezünk.

Ha bebizonyítható lenne, hogy Töhötöm címere 1150 előtt pajzsba foglalt ágaskodó oroszlán volt, nemcsak az Európában általánosan elterjedt ágaskodó oroszlán-címerkép, az úgynevezett brabanti oroszlán eredete és kérdése oldódna meg, hanem a heraldika tudományát is alapjaiban változtatná meg.

174