Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
egy egyszerű honvédnek. A rendfokozatnak megfelelő kitüntetés alapján történt a Vitézi Rendbe való felvétel függetlenül attól, hogy ajelölt egyszerű baka vagy tiszt, földműves vagy gróf. A Rend tagjai csak magyar állampolgárok lehettek, akik a Rend szabályaira esküt tettek. Érdemeikért földjuttatásban részesültek. Az elsőszülött fiú örökölte a címet és a földet, a vitézi telket. A második világháború vihara elsodorta a Vitézi Rendet Magyarországon és ezzel egyidőben a magyar katonai erények iránti különös tisztelet utolsó maradványait is. A második világháború kötelességét teljesítő magyar katonája sem halva, sem élve nem részesült elismerésben. A Vitézi Rendet más idegenbe szakadt Rendekhez hasonlóan újjászervezték. A Vitézi Rend hivatalosnak tekinthető ismertetése tájékoztat a Rend alapításának körülményeiről és jelenlegi helyzetéről. A tájékoztatót a jegyzetben kivonatosan ismertetem. A VITÉZI REND A Vitézi Rend gondolata az ezeréves történelmi múlt alapjára épült,.. A vitézi tetteket Magyarország királyai Szent István óta nemességgel és fölbirtokkal jutalmazták. Az Anjouk korában a lovagi szellem nagymértékben tért hódított. A középkor a vitézi magatartást és megjelölést a legelső világi tisztességnek tekintette. ... Az I. világháború ismét időszerűvé tette a vitézi magatartás jutalmazását. Ezért vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó (1920—1944) az elmúlt idők rendjeire, a hősi magatartás erényére emlékeztetve a Vitézi Rend megalapításával e hagyományokat újjáélesztette. Ezt a régóta esedékes földreform első lépéseként „vitézi telek" adományozásával kötötte egybe. ... Olyanokat avattak vitézzé, akik a harctereken példaadó személyes bátorsággal állták meg helyüket, magas kitüntetésekben részesültek, vagy önfeláldozó személyes bátorsággal párosult kiváló nemzetszolgálatban tűntek ki. A Vitézi Rendnek megalakulása óta nemes értelemben vett demokratikus jellege volt, mert származásra, vallásra, társadalmi állásra való tekintet nélkül tagjai lehettek mindazok, akik megfeleltek az előirt követelményeknek; a jogok és kötelességek egyenlők voltak, egyforma jelvényt viseltek. A Vitézi Rend kerete, a vitézi cím, az avatás és a vitézi telekadományozás, valamint a várományosi jog a régi lovagrendek hagyományait is felelevenítették. A II. világháború után kötött szerződések alapján a Vitézi Rendnek Magyarországon tovább működnie nem lehetett. A Nyugat - Németországban élő József tábornagy kir. herceget, az 1921. augusztus 21-én „rangelsőként’’ avatott vitézt kérték fel arra, hogy a Vitézi Rend törvényhozó testületét, a Vitézi Széket, általános választás alapján összehívja. Az igy megalakult Vitézi Szék — 1958- 59-ben végzett előmunkálatok után - vitéz József tábornagyot választotta meg a Rend Főkapitányának. Az ő érdeme, hogy a Vitézi Rendet 1962-ben felvették a nemzetközi lovagrendek soraiba. Nemzetközileg a Vitézi Rendet 1962-ben a Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszus és az annak hatáskörébe tartozó Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága Edinburghban elismerte, és az 1964. évi „ Register of Chivalry” című hivatalos kiadványában hirdette ki. Erről az összes lovagrendeket és az UNESCO tagállamait is kirétesítette. A felvétel a Vitézek Lovagrendje (The Kingthly Order of Vitéz) néven a „Semi Independet Orders” (részben független rendek) között szerepel, s jogforrásául illetve legfőbb védnökéül („source of high protecting authority”) a Magyar Szent Koronát ismeri el. A rendjelek természetesen elsősorban arra szolgáltak, hogy a kitüntetett személyt illetőleg ruházaúáLdíszítsék. E célnak megfelelően különböző formákban hordhatók. Leggyakoribb formáifcjjyakban szalagon, vállon átvetve és a mellen keresztezve, nagy szalagon rendszalagnak gytevezik, vagy rendcsillag helyesebben rendjel. A rendjelekkel foglalkozó tudomány neve„faleristika”, melynek nyelvezete a heraldikával azonos. Végezetül, hogy minden kétséget eloszlassunk a rendjel heraldikai ábrázolásával kapcsolatban, szószerint idézzük a hivatalos magyar álláspontot és felfogást Áldásy: „Címertan” - jából (1923). 164
