Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
repel közöttük. A Szt. István Rendet a Habsburg-Lotharingiai Ház rendjei között szerepeltetik, bár keletkezését tévesen 1561 -re teszik. A Habsburg és Logharingiai Ház egyesítése 1 740-ben történt. Egyébként a Szt. István Rendhez még visszatérünk. Úgy gondolom, hogy a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága végre rendet igyekezett teremteni az első világháború után előállott igen zavaros helyzetben. Igazolni igyekezett azt, hogy melyek a Rendek, amelyeknek még élő tagjai létezhetnek, és rendjelüket jogosan használjak. Az első világháború után megszűnt királyságok, fejedelemségek, bár családjuk és igényeik képviselete fennmaradt, elvesztették szuverénitásukat, és újabb rendjeleket nem adományozhattak. A felsorolás tehát ennek megfelelően nem tartalmazza a még változatlanul fennálló európai királyságok rendjeleit. Ezekben az országokban hivatali szerveik útján maguk ellenőrzik az esetleges szabálytalanságokat. Sajnos ez nem jelenti azt, hogy az ellenőrzés dacára nem történnek vitatható adományozások-. -Kirívó példa: Dánia legnagyobb kitüntetése az Elefánt Rend a XV. sz.-ból. Dán állampolgár csak akkor kaphatja meg, ha lutheránus és már a Danebrog Rendnek a lovagja. így volt szabályozva egészen a közelmúltig. Képzelheti az Olvasó megdöbbenésemet, amikor a lovagok címereit őrző díszes és történelmi múltú kastély templomának falán Frederikborgban ,,Tito marsai” címerét fedeztem fel, akit felvettek a lovagrendbe. A rendjelhez azonban címer is kellett,tehát azt is készítettek hamarjában Títónak! Az idők folyamán sok lovagrend alakult, és majd minden uralkodó kötelességének tartotta, hogy ,diozzáalapitson” még egyet. A kisebb német államok, nagyhercegségek sem akatak elmaradni. Mai szemmel nézve néha érthetetlen megokolásokkal és elnevezéssel alapítottak rendeket pl. „Az erény rabszolganői” Rend Ausztriában (1662), „A hajfonat vagy tincs Rendje” (1395) ugyancsak Ausztriában, vagy a „Térdszalag Rend” Angliában. Tegyük hozzá, hogy az utóbbi ma is a legnagyobb kitüntetésnek számit Nagy Britanniában. Csak korlátolt számú tagja lehet. Az angol Térdszalag Rendet tekintik a legrégibb, még ma is gyakorlatilag működő uralkodóházi rendnek. A Térdszalag Rendet III. Edward angol király 1350-ben alapította. Története az, hogy udvari bálon tánc közben az egyik udvarhölgy harisnyakötője leesett. (Akkoriban a térd alatt szalaggal erősítették meg a harisnyát.) A fényes udvar megdöbbenése közepette a lovagias király lehajolt,és felvette az alsó ruházathoz tartozó szalagot, mondván ,.Szégyen arra, ki rosszat gondol!” franciául „Honi sóit qui mai y pense”. Ennek a lovagias tettnek megörökítésére a király megalapította a Térdszalag Rendet. A rendjel és a mondás az angol királyi címerben ma is szerepel. Ezekből a kiragadott példákból ne általánosítsunk, természetesen túlnyomó részben komolyabb indokkal alapítottak rendeket és rendjeleket. Másrészt a mai ember szemléletéből 138 Az Angol Térdszalag Rend. A Szent Sir Rend keresztje, az úgynevezett jeruzsálemi kereszt.
