Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

lagos vezetésével a lovagok betöltött tisztségeik szerint rangsorolva, és ennek megfelelően alá­rendelt viszonyban vannak az őket megelőző ranggal szemben. A lovagrendekben a rangok szigorúan megállapított és követett sora hasonlít az Egyház által is követett tagozódáshoz. Összefoglalva tehát úgy fogalmazhatnánk, hogy a „rend” szuverén uralkodói hatalom­mal felruházott személy által jóváhagyott; egyházi rendek esetében a pápa által is elismert, ónálló közösség. Minden más csak egyesület. Ezt azért kívánjuk leszögezni, mert a XX. században divatba jött a ,,rend”-alapítás. Többnyire kétes üzleti hátterű vállalkozások, melyek megfelelő összegért, nem egyszer na­gyon szép rendjeleket, rendi díszköpenyegeket, rendszalagot szállítanak a hiszékeny, előke­­lősködő személyeknek. Óvatossággal kell fogadnunk az új rendalapítók buzgó igyekezetét. Természetesen vannak jóhiszemű ideális kezdeményezések is, ahol inkább tájékozatlan­ságból, tudatlanságból használják a rend megnevezést, vagy a lovagi címzést, gondolva, hogy ezzel- legalizálják a múlt neme» célkitűzéseit-. Sajnos tájékozatlanságuk nem mentesíti őket attól, hogy ne kerüljenek kétes megvilágításba. A rendek lehetnek egyházi rendek, egyházi lovagrendek és világi rendek. Egyházi rendek a szerzetes és apáca rendek. Ezek ismertetése kívül esik tárgykörünkön. A pápa által jóváhagyott egyházi lovagrendek a szerzetesi és lovagi szellem együttes ter­mékei nagy történelmi múltra tekintenek vissza, és keletkezésük idején a hit és a katonai erő egyesítését jelentették. A A világi lovagrendek létrejötte is hasonló célkitűzések eredménye, de kezdetben mint társulat, közösség működtek, csak később váltak lovagrenddé, amikor szabályaikat és műkö­désüket valamely szuverén hatalom elismerte, jóváhagyta, törvényesítette. A világi lovagren­dek később keletkeztek. Kiegészíthetjük, és jobban érzékeltethetjük a régi és az új rendek közötti különbség mi­benlétét azzal a megállapítással, hogy eredetileg a rendbe történő felvételnél méltónak tartott egyénnek a felvétel után kellett a rend célkitűzéseinek megfelelő érdemeket szereznie, bebi­zonyítva, hogy méltó a rend tagságára. Később megváltozott a sorrend, és a már szerzett ér­demek elismeréseként, kitüntetésként vettek fel valakit valamelyik rendbe. A rendek célkitűzéseinek megfelelően, jóváhagyott és alapszabályaikban lefektetett elő­írásaik keretein belül működnek. Lehetnek a tagok felvételét illetően kötöttségek, pl. vallás, létszám vagy származás tekintetében. Az új helyzetnek, valamint a XX. sz.-ban kialakult szemléletnek megfelelően a rendek közötti megkülönböztetés is módosult. MépaBöhböztetünk: ..A” föggíáter•*- szuverén lovagrendet, (Independent Orders) „B” elismert lovagrendeket, (Sémi- independent Orders) „C” dinasztikus rendeket, (Dynastic Orders) „D” katonai és polgári érdemrendeket. A független - szuverén lovagrend fogalmának megéréséhez tudnunk kell, hogy kezdet­ben a lovagrendek mindenkor készenlétben álló fegyveres erőt képviseltek. Fejedelmek, ha Az Alcantara és Calatrava Rend keresztje. Mindkét rend a mórok elleni küzdelemben tűnt ki. Kezdetben egyházi rendek voltak, 1158, illetőleg 1177-ben alakultak pápai jóváhagyással. Nagymesterük mindenkor a spanyol király. 135

Next

/
Thumbnails
Contents