Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

hirtelen segítségre volt szükségük, a lovagrendekhez folyamodtak. A lovagrendek a segítség ellenében nagy adományokat, birtokokat kaptak, meggazdagodtak, és olyan nagy hatalmuk volt, hogy egyes területrészek felett a nagymester mint szuverén uralkodó kormányzott, füg­getlen volt. (Lásd bővebben a Máltai Lovagrendnél.) Elismert lovagrendek. Jóváhagyott, ma is elismert rendek, bár esetleges volt területi ön­állóságukat elvesztették, de tovább működtek valamely államhatalom védnöksége, engedélye alapján. Ide tartoznak az új államalakulatok, vagy köztársasági államforma nyomán megszünte­tett rendek, amelyeknek más országokban is voltak káptalajaik, úgynevezett „baüliátusuk”, (Lásd a jegyzetben.) valamint száműzött rendek, amelyek valamely országban bejegyzést nyertek. A dinasztikus.rendek. A meghatározás magában hordja magyarázatát. Értjük alatta va­lamely uralkodóházhoz-kötött-rend tagjait. A rend-nagymestere- mindenkor- az-utalkodóház feje. Az uralkodóház rendje lehet valamely uralkodóház tagjainak kizárólagos kiváltsága (csak a család tagjai kaphatják) vagy olyan személy kapja, aki az adományozó fejedelem és utódaira hűségesküt tesz, pl. a királyi házra. A rendjel és az érdemrend különbségének kihangsúlyozására megismételjük,hogy az egy­házi lovagrendek és a világi rendek tagjai hovátartozásuk, esetleg a rendben betöltött tiszt­ségük jelölésére rendjelet hordanak, kivételes esetekben a rend jelvényét, de ez utóbbi nem tekintendő rendjelnek. A rendjel tehát nem kitüntetés. A kitüntetés önmagában az a körülmény, hogy valaki magához a rendhez tartozhat. Az érdemrend katonai vagy polgári vonatkozásban kiváló teljesítmények jutalmazására szolgál. Az érdemrend nem rendjel hanem kitüntetés. Félreértésre ad alkalmat, amikor egyes orszá­gokban az érdemrendeket a rendjelekhez hasonló formában adományozzák, mintegy utánozva a történelmi rendjeleket. Tagadhatatlan azonban, hogy az idők folyamán a rendjelekből ala­kultak ki az érdemrendek. A fennmaradt történelmi rendek, hogy elejét vegyék a visszaéléseknek, központi ellen­őrző szervet létesítettek,mely a Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Szövetségek keretén belül, a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága néven működik. (Internationale Komitee der Ritterorden, Commission for Orders of Chivelry, Le Comité international des Ordres de chevalerie.) Ez a legfőbb szerv, amely ellenőrzi valamely rend, lovagrend létjogosultságát, elismer létező, vagy időközben megszűnt rendeket. Előforult ugyanis, hogy illetéktelenek rég meg­szűnt rendeket felújítottak. Nem tekintendő felújítottnak olyan rend, melynek székhelye eredetileg valamely népi demokráciában volt, és most más országban lévő ,,bailli”-je útján jogfolytonosan tovább működik. A nagy történelmi rendek virágkorukban egész Európa területén működtek. A kor­mányzás megkönnyítésére a rendet „tartományokra” osztották, melynek élén magas rang­gal a tartományfőnök állt: a „Baillis vonventeaux”. A konvent a kormányzó terstúlet élén állt, tehát a „Bailli”, akit a legjelesebb és rangosabb lovagokból álló tanácsadó testület a káptalan^németül Kapitel) segített. A -badJgTranciául baillif, angolul bailiff által kormányzott tartományi testület a bailli­­age, angolukbailiwick. A bailli eredetileg latinból ered, és császári helytartót, tartományfőnőköt jelent. Angli­ában a grófság elöljárója, a jogrend ellenőre. A lovagrendekkel kapcsolatban pl. „Bailiwick of England” angol tartományi rendet jelent. A tartományi rendek közül több, bár testvér-rend­nek tekintendő, a politikai változásokmyomán önállósult. 136

Next

/
Thumbnails
Contents