Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

Sir Thomas Montacute, Earl of Salisbury'. fa: ezemégy százas évekből.)

Csatakiáltás, jelmondat

Különböző nyelvű lovagok, harcosok ismertető vagy gyülekezésre hívó jeleként, majd később harcban serkentésként egységes rövid csatakiáltást használtak. Mai nyelvezetünkben a „jelszó” közelíti meg részben ezt a fogalmat.

A magyarok háromszoros ..Krisztus, Krisztus, Krisztus” kiáltással küzdöttek a pogány ellen, és még ma is használjuk a ,Jduj, huj,Hajrá” kiáltást. Hasonló csatakiáltással majd minden múltra visszatekintő európai nemzet rendelkezik.

Címereikben feltüntetve főleg a franciák használták. Magyar vagy' német címereken ritkábban fordul elő.

A csatakiáltást a címeren a sisakkoszorú vagy az oromdísz mögött lebegő szalagra írják.

Ennek az ábrázolásnak ellentéte a jelmondat, amely mindig a címer alatt szerepel szalagra vagy' övre írva.

A jelmondat a címertulajdonos jellemére vagy tetteire vonatkozik, esetleg egy kijelentésére történő utalás. Találó az olasz elnevezése; „motto”, amit az angolban is használnak.

Példa_f^az angol címer jelmondata „Dieu et mon droit” „Isten és a jogom!” vagy a holland címeré „je mairitiendrai”'„én kitanok!”. Ezek a jelmondatok úgy az angol,mint a holland címerben franciául szerepelnek.

A jelmondatot rendszerint a címerrel együtt jegyzik be, és a címer tartozékának tekintik. Jelmondatot ki-ki maga választ, de címeradomány esetén régen el kellett ismertetni.

Nemcsak főúri címereken szerepel jelmondat, hanem polgári címeren is, és ez utóbbi esetben gyakran az „Ex libris” útján kerül a címerbe.

129