Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

A létező dmerképek és azok változataihoz arányítva a bemutatott néhány példa elenyésző, és csak a leggyakrabban előfordulókat mutatta.

A sas és az oroszlán a leggyakrabban előforduló címerkép. Nemcsak a címerpajzs formája, hanem a benne lévő címerállat, ez esetben a sas vagy oroszlán tartása is kormeghatározó.

Az első sorban a sas, a második sorban az oroszlán tartásának sematikus ábrázolása.

1.) XIII. - XIV. század, koraigót forma. 2.) XIV. - XV. század, késői gót forma. 3.) XV. -XVI. század, reneszánsz.

Kiegészítésül még megjegyzem, hogy a ragadozó madarak ábrázolása igen sok félreértés okozója, ha címerleírás nem áll rendelkezésünkre. Ne felejtsük, a középkori rajzolók még nem rendelkeztek megfelelő természettani (állatbiológiai) szakkönyvekkel, másrészt úgy látszik, igen gyatra megfigyelők voltak. A ragadozómadarakat majd mindenhol sasnak ábrázolják. A rajzokon a sast nem lehet megkülönböztetni a keselyűtől, a vadászsólymot a vércsétől. A vadászsólyom hordhat sapkát, vagy láncot a lábán, de láncot hordhat a bagoly is. Láncot hordhat azonban a sas is a „béklyóba kötött szabadság” ábrázolásakor. Csak a képzelet szüleménye a „merlet” elnevezésű heraldikai madár. Mai madártan-könyvekben hiába keresnénk, csak címerleírásokban létezik. Jellemzője, hogy nincs lába, sőt esetleg még csőre sincs. Mégis, a címerleírásokban gyakran előfordul.

Merlet, a lábnélküli cimermadárka leggyakoribb ábrázolásai.

107