Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
Az Árpádok keresztje. A címerképek ,A cimerképek sorába tartozik minden olyan kép, mely nem mesteralak. Különböznek a mesteralakoktöl abban is, hogy nem érintik a pajzsszéleket, hanem legalább két oldalról szabadon állnak” (Áldásy). Egyszerűbben: Ha a pajzson látható ábra nem mesteralak, akkor címerkép. A heraldika megkülönböztet természetes, mesterséges és képzelt alakokat. Megkímélem az olvasót annak fejtegetésétől, hogy egy fa vagy virág, de akár egy csillag természetes alak-e, vagy, hogy egy sárkány a képzeletvilág termékei közé tartozik-e vagy sem. Fontosabb azt tudnunk, hogy a címerképeket mindig archaizával, a címer korának megfelelő stílusban kell ábrázolni. E szabálynak megfelelően alakult ki a heraldikai stílus. Az ábrázolás, a rajzkészség, korok szerint ugyan változott, de a modor, felfogás és a mondanivaló egységes. A címerkép, legyen az „természetes kép” pl. oroszlán, vagy „mesterséges kép” pl. fegyver, valamit ki akar fejezni, valamit jelképez, valami okból szerepel a pajzson. A címerkép más szóval: képírás. Nem ötletszerűen felrajzolt kép, hanem a hozzáértő számára egy olvasható, nemzetközi írásmód. Ebből adódik, hogy ezeken a stilizált képeken minden vonás, árnyalat számít és jelentőséggel bír. Nem közömbös, hogy a sasnak van-e karma, hogy az oroszlán egy vagy kétfarkú, hunyorít vagy vigyorog. Természetesen a címerkép stílusának a címer többi alkotóelemeihez is alkalmazkodnia kell, így a pajzs formájához vagy a sisak alakjához. Lényeges, hogy a címerkép betöltse a pajzs felületét, arányos legyen ahhoz és a figura ne lebegjen. A címerkép önmagában és a mesteralakokkal együttesen is alkalmazható. A mázokra . tekintettel kell lenni* hogy az összkép harmonikus legyen. Állatok esetén azokat jobbrafordulva ábrázoljuk, csak ha fordítva van, kell a címerleírásban külön IsThe gemlíteni. Állstábözolások.pl. a sas, oroszlán vagy hal visszavezethetők a totem állatokig. A „mesterjeleket vagy mesterjegyeket ” (Hausmarken), monogramokat a régebbi heraldikai munkák mellőzték. Újabban a címerképek közé sorolják. Valószínű, hogy ez a fokozott érdeklődés a mindjobban térthódító polgári címerekkel hozható kapcsolatba. A mesteijegyek vagy jelek nem tévesztendők össze a címerbe foglalt heraldikai mesteralakokkal. Nyelvünkben nehéz a megkülönböztetés, mert nincs rá külön szavunk. 102
