Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Borsy József: Az N-(3,4,5-trimetoxibenzoil)-tetrahidrooxazin (V-7) neuroszedatív hatása
Az eredmények megbeszélése A trimetoxibenzoil-tetrahidrooxazin mind akut, mind krónikus kezelés mellett kis toxicitású neuroszedatív hatású vegyületnek bizonyul. Az összehasonlítás alapját képező meprobamátnál i. p. közel egyező mértékben, perorálisan kétszer hatékonyabban gátolja a tájékozódási reflexből adódó hiperaktivitást, ugyanakkor jelentékenyen kisebb toxicitású. Terápiás indexe mindi. p., mind perorálisan az utóbbinál lényegesen kedvezőbb. Hatása eltér a meprobamáttól annyiban, hogy trankvilláns hatását a testtartási reflexek, továbbá a mono- és poliszinaptikus reflexek épségben hagyása mellett fejti ki. A trankvilizáló és paralizáló hatás között jelentős intervallum található, és ez utóbbi csak toxikus szinten érvényesül. Gátolja a kémiai ingerek, így az aktedron, morfin és különösen a meszkalin által kiváltott hipermotilitásos reakciókat. A meszkalin okozta sztereoti}) mozgást az előbbieknél 3— 4-szer kisebb dózisban antagonizálja. Még további vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy vajon specifikus meszkalin-antagonistának tekinthető-e ez a vegyület. Mindenesetre érdekesnek látszik az a körülmény, hogy egy szedatív hatású farinakon szerkezetileg egy pszichotikumhoz mutat bizonyos hasonlóságot. Xoha jelen esetben a kiindulást nem a meszkalin képezte, a trimetoxibenzoil-tetrahidrooxazinra kapott eredmények mégis felvetik azt a gondolatot, hogy a pszichotikumok szerkezeti átalakítása révén az idegrendszeri hatások megfordidása jöhet létre. A vegyidet mérsékelt antitetrakor, kissé erősebb antinikotin-hatású és nem gátolja a főleg gerincagyi támadáspontú sztrichiiin-hatását. Csökkenti a hőszabályozó központ működését, egéren és patkányon narkózispotencirozó hatású. Neuroszedatív hatását a fenti adatok szerint a kérgi és szubkortikális területekre gyakorolt gátló hatás révén éri el és nem befolyásolja a gerincagy ingerlékenységét. Néhány megfigyelhető jelenség — nevezetesen, hogy a vegyidet trankvilláns hatása gyorsan (200 mg kg i. p. 15 perc alatt) kifejlődik, még toxikus dózisok sem okoznak az állatokon diarét, macskavérnyomáson a vegyidet nem fokozza az adrenalin és noradrenalin vazopresszor hatását, a görcsokozó ágensekkel szemben nem áll fenn fokozott érzékenység — elkülönítik a hatását a rezerpinétől. Véleményünk szerint a trimetoxibenzoil-tetrahidrooxazin ezek alapján alig tekinthető rezerpinmodellnek, noha ahhoz hasonló hatások is megnyilvánulnak, pl. szedatív hatás jelenléte, a paralizáló hatás hiánya, narkózispotencirozó és hősüllyesztő hatások. Az agy szerotonin- és noradrenalin-tártalmának meghatározása látszik ebből a szempontból még kívánatosnak. A fentiek alapján úgy gondoljuk, hogy a trankvilizáló és paralizáló dózisok közötti jelentős intervallum, a testtartási reflexek megtartása, a mono- és poliszinaptikus reflexek épségben hagyása, ugyanakkor jelentős nyugtató hatás alkalmassá teszi a vegyületet neuroszedatív hatás elérésére ataktikus hatás és muszkuláris gyengeség nélkül. Ez a jelenség esetleg a nappali szedatív hatás szempontjából látszik kedvezőnek. A neurotikus és pszichotikus betegeken kapott klinikai eredmények szerint [38, 39] a vegyület pszichomotoros nyugtalanság, szorongás, vegetatív hiperirritabilitás kezelésére jól alkalmazható anélkül, hogy muszkuláris gyengeséget, álmosságot okozna. Összefoglalás Vizsgáltuk az N-3,4,5-trimetoxibenzoil-tetrahidrooxazin (V-7) neuroszedatív hatását, akut, szubakut és krónikus toxicitását. Megállapítottuk a következőket : 1. Gátolja egereken a tájékozódási reflexből adódó hiperaktivitást. Ezzel a trankvilláns módszerrel mérve ED50-értéke i. p. 88,0 mg/kg, per os pedig 80
