Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Borsy József: Az N-(3,4,5-trimetoxibenzoil)-tetrahidrooxazin (V-7) neuroszedatív hatása
i. v. ), nikotin 1.4 mg kg i. v.) és sztrichnin (0,7 mg kg i. v.) hatását. A vizsgált vegyületet a görcsokozók injiciálása előtt 30 perccel adtuk i. p. e) Antiemetiku-s hatás vizsgálata kutyán : 5 kutyán vizsgáltuk, hogy a trimetoxibenzoil-tetraliidrooxazin 75 mg kg-os i. m. dózisban meggátolja-e az apomorfin i. v. küszöbdózisának 0,05 mg kg hatására létrejövő hányást. Mértük az injic-iálás és hányás bekövetkezése közötti időtartamot (lateneia-idő), ill. az öklendezések számát. VIII. Egyéb jarmakológiai vizsgálatok aJ Hipotenziv hatás vizsgálata macskán ; Kloralóz-uretán narkózisban (50 mg kg és 400 mg kg i. p. I levő macskákon vizsgáltuk a trimetoxibenzoil-tetrahidrcoxazin hatását. bt A vegyüld caroti-s reflex gátló hatását, adrenolitiku-s é-s noradrenolüikvs határát a fenti módon narkotizált, kétoldalt vágót omizált macskákon vizsgáltuk. Az előbbi esetben az állatok vérnyomását az a. femoralisban regisztráltuk, a kétoldali carotist 30—60 sec időtartamra szorítottuk le. Az adrenolitikus és noradrenolitikus hatások vizsgálatánál a vérnyomást az a. carotisban regisztráltuk a szokásos módon ugyancsak л-agotomizált állatokon. ej A vegyület ganglionbénitó hatását a fenti módon altatott macskákon vizsgáltuk. Regisztráltuk a baloldali ganghon eervicale superius praeganglionáris rostjának elektromos izgatására létrejövő membrana nictitans összehúzódását. d) A л-egyület antihisztamin, antiacetilkolin és antiszerotonin hatását tengerimalac-bélen л-izsgáltuk in л-itro a szokásos módon. e) Akut, szubakut és krónikus toxieitás vizsgálata: A vegyület akut toxieitását i. л\, i. p. és per os adás mellett vizsgáltuk 16—24 g súlyú fehér egereken. Az i. v. injic-iáláshoz a л-együletet 60 C -on vízfürdőn melegítve 5°0-os koncentrációban oldottuk, majd 37 C:-ra lehűtve injiciáltuk. Az i. p. és per os vizsgálathoz néhány csepp Ttveen 80-nal készített szuszpenziót használtunk. A használt dózisok i. ли idás mellett 200—1200mg kg. i. p. 500—2000 mg kg, per os pedig 1000—4000 mg kg között voltak. Az alkalmazott dózisok száma 5—6 volt, dózisonként általában 10—10 egeret használtunk. A 24 órára kapott eredményeket Litchfield—Wilcoxon 12] probitos módszerétől értékeltük. Patkányokon i. p. és per os toxieitást határoztunk meg lényegében hasonló módon. A trimetoxibenzoil- tetrahidrooxazin szubakut toxieitását fejlődésben levő 05—90 g-os Wistar-patkányokon végeztük. A csoportok száma öt volt, mindegyikbe 5—5 patkány tartozott. A kezelést a vegyület 150—200—300—400 mg kg-os dózisától végeztük 12 napon keresztül. Az állatok kezelését perorálisan szondán keresztül végeztük, fiziológiás XaCl-lel kezelt kontroli-csoport egyidejű beállítása mellett. Mértük az állatok súlyát. A kísérleti periódus elején és végén kvantitatív és kvalitatív vérképvizsgálatot és vizeletfehérje vizsgálatot végeztünk. A krónikus toxieitás vizsgálatát 20 db 65—95 g-os fejlődésben levő patkányon végeztük, 5 db kontrollállat egyidejű beállítása mellett. A vegyületet 100 mg kg-os dózisban Tween 80 néhány cseppjével készített szuszpenzióban adagoltuk 30 napon keresztül per os. Az állatok testsúlyát hetenként kontrolláltuk. A kísérleti periódus végén az állatokat dekapitáltuk, máj-, mellékvese-, tüdő-, lép- és vesesúlyukat meghatároztuk, és a szervek hisztológiai vizsgálatát végeztük el.* * Ez úton К köszönet ünket fejezzük ki dr. Baló József professzor akadémikusnak a hisztológiai vizsgálatok szives elvégzéséért. 69
