Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Borsy József: Az N-(3,4,5-trimetoxibenzoil)-tetrahidrooxazin (V-7) neuroszedatív hatása
Mindkettőben megtalálható a trimetoxifenil frakció, csak míg a V-T-ben egy savamid-kötéssel kapcsolódik egy morfolin-gyűrűhöz, addig a meszkalinban egy etilamino oldallánc található. Vizsgáltuk a fenti vegyidet neuroszedatív hatását, akut, szubakut és krónikus toxieitását. Xéhány tekintetben összehasonlítottuk a hatását a vele toxicitás és hatás szempontjából egy nagyságrendben mozgó meprobamáttal. Metodika I. T ranhvilizáló hatás vizsgálata A vegyidetek trankvilláns hatását saját módszerünkkel határoztuk meg [10]. A módszer a tájékozódási reflexből adódó hiperaktivitás gátlásán alapszik. Az orientációs hipermotilitást a trankvdláns hatású farmakonok a klinikai hatékonysággal párhuzamosan gátolják. 16—20 g súlyú ötös egéresoportokat a Dews-féle fotocellás aktivitásmérő készülékbe helyezünk, és meghatározzuk az állatok 30 perces összaktivitását. A vizsgált farmakonok általában logaritmikusán emelkedő dózisaival i. p. vagy per os előkezelt egerek a kezelést követő egy óra múlva kerültek az aktivitásmérő készülékbe. A fiz. XaCl-t kapott kontrollállatok aktivitására vonatkoztatott százalékos gátlási értékekből logaritmikus-lineáris papíron felvett dózishatásgörbéből határoztuk meg az ED50 értékeket. II. Paralizáló hatás vizsgálata a) Forgórúd módszer: F. Gross, J. Tripod és R. Meier módszere szerint [11] vizsgáltuk, hogy forgórúdról (2,5 ford perc) a vegyületek i. p. adása után egy óra múlva az egerek hány százaléka esik le 2 perc alatt. A leeső egerek százalékos értékéből Litchfield—Wilcoxon [12] probitos módszerével határoztuk meg az ED50 értékeket. A vegyületeket 3—5 dózisban injieiáltuk i. p., dózisonként 20—30 egeret használtmik. b) A testtartási reflexeket megszüntető hatás vizsgálata: Vizsgáltuk, hogy a trimetoxibenzoil-tetrahidrooxazin milyen dózisától fejlődik ki egereken a testtartási reflexek teljes megszűnésé, oldalfekvési reakció. A vegyületet 200—1200 mg 'kg-os dózisokban i. p. adagoltuk, és 150 percen keresztül 30 percenként megállapítottuk az oldalra fektethető állatok számát. A paralizált állatok százalékos értékéből meghatároztuk a PD50 (50°o-os paralizáló dózis) értéket. Dózisonként 10—10 egeret injiciáltunk. III. A mono- és poliszinaptikus reflexekre gyakorolt hatás vizsgálata F. M. Berger [13] módszerével vizsgáltuk a monoszinaptikus térdreflexre és a poliszinaptikus flexor reflexre gyakorolt hatást. A térdreflexet kloralóz-uretán narkózisban levő macskák patella-inának 15 sec-onkénti mechanikus ingerlésével váltottuk ki és regisztráltuk a bekövetkező lábfejmozgásokat. A poliszinaptikus reflexeket éterrel altatott és a C-l szegmentumban gerincvelőátvágott macskákon vizsgáltuk. A n. ischiadicusnak négyszöghullámú ingerekkel 15 sec-onként (10 V, 0,5 msec időtartamú) történő ingerlésére létrejövő ellenoldali m. tibialis anterior kontrakcióját regisztrálriik. A vizsgált farmakonokat a v. jugulárisba injieiáltuk. 5* 67
