Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
dr. Horváth István: Anyagcsere vizsgálatok és oxitetraciklin termelési kísérletek Streptomyces rimosusszal
alkotó része, a szójaliszt, keményítő és olaj vízben nem oldódnak, tőlük a micélium elválasztása lehetetlen. A kísérleti üzemben dr. Magyar Károly és munkatársai |8] azt találták, hogy a fermentációhoz adott keményítő aránylag gyorsan felhasználódik, és utána a gomba energiaforrásául az olaj szolgál. A fermentációs folyadék szűrletének össznitrogéntartalma a 40. órában minimálisra csökken, és ezen az értéken marad. A fermentáció alatt termelődő széndioxidtartalom a fermentáció kezdeti szakában nagy, de már a 20. órától kezdve csökkenni kezd, és legfeljebb a fermentáció végén tapasztalható egy másodlagos emelkedés. E kísérletek eredményéből azt a következtetést vontuk le, hogy a fermentáció nitrogén- és energiaellátottsága nem megfelelő. Kezdetben csak szója- vagy keményítőtartalom emelésével kísérleteztek eredmény nélkül, amikor azonban a fermentációs folyadékban mindkét alkotórész koncentrációját kétszeresre emelték, az eddigi 2200—2500p.g/ml átlag fermentációk helyett 300B—4000 p-g/ml átlag fermentációt sikerült elérni. A kísérletek kezdeti gyorsan haladó szaka után hosszú ideig nem tudtuk termelési értékeinket emelni, de ezek a megfigyelések lényeges emelkedést hoztak. A megfigyelések jelentőségét elsősorban abban látjuk, hogy a nagyszámú kísérlet elvégzésére alkalmas rázóasztal kísérletekben a fenti eredményt elérni nem lehet, mivel a táptalaj nagy sűrűsége ilyen körülmények között valószínűleg nem biztosít megfelelő ellátást a mikroorganizmus számára. A kísérleti üzemi fermentációs körülmények jobb levegőellátása sűrűbb táptalajok használatát teszi lehetővé, amely a fermentációs érték emelkedésével járhat. E kísérletek elvégzésével egy időben egymás után jelentek meg szabadalmakban ilyen sűrű összetételű táptalaj-leírások, ami bizonyítja a fenti megfigyelések általánosabb érvényességét és bizonyítja azt, hogy az antibiotikum iparban a kísérleti üzemnek nemcsak nagybani reprodukáló szerepe, hanem kutatási feladata is van, amely kutatások csak az ő eszközeikkel végezhetők el. Anyagcserekísérletek szintetikus táptalajon Az oxitetraciklin-kitermelésre legkedvezőbb összetételű természetes táptalajon anyagcserevizsgálatok végzésére korlátolt lehetőségek vannak : a táptalaj-alkotórészek vízben nem oldódnak. A Streptomyces rimosus anyagcseretulajdonságainak jobb megismerése végett szintetikus táptalajt dolgoztunk ki az oxitetraciklintermelésre és a következőkben erről számolunk be [5, 0]. Először tájékoztató kísérleteket végeztünk rázóasztalon, hogy kiválasszuk a szintetikus táptalaj megfelelő alkotórészeit. E tájékoztató kísérletek táptalaja minden esetben a nitrogén- és energiaforráson kívül 0,3% nátriumkloridot és 0,0125% káliumhidrofoszfátot tartalmazott. E kísérletekben azt tapasztaltuk, hogy a Streptomyces rimosus BS-21 jelzésű törzs szervetlen nitrogénforráson egyáltalában nem, vagy csak igen gyengén növekszik. Ezzel szemben jó növekedést figyeltünk meg több természetes aminosavon és azok keverékein. A termelést sem vitaminokkal, sem purin- és pirimidin-bázisokkal fokozni nem lehet. A fenti nitrogénforrások mellett egyaránt megfelelő energiaforrásnak mutatkozott a glükóz és a keményítő. Kísérleteket végeztünk arra vonatkozólag, hogy a növekedés és az oxitetraciklin termelés értéke különböző nyomelemekkel befolyásolható-e, és azt figyeltük meg, hogy a csapvíz nyomelemtartalma elégséges az adott körülmények között elérhető maximális növekedéshez és termeléshez. Előkísérleteinkben nehézséget okozott, hogy a Streptomyces rimosus durva golyókban nőtt. Ezen könnyen tudtunk segíteni Tween 80 segítségével, és ezért rázókísérleteink ennek adagolásával folytak. 168
