Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
dr. Horváth István: Anyagcsere vizsgálatok és oxitetraciklin termelési kísérletek Streptomyces rimosusszal
melési értékek kis szórást mutatnak. E nagy előny mellett hátrányos tulajdonsága, hogy a fent említett módokon további nagyobb termelőképességű variánst éveken át történő kísérletekben több ezer telep átvizsgálása után sem sikerült találnunk. A BS-21 jelzésű variánst a fent leírt módon rázótenyészetben készített spóraszuszpenzió fagyasztott raktározásával tartjuk fenn. Az első két évben 6 generáción át termeléscsökkenést nem figyeltünk meg. Ez idő után tapasztaltunk először termeléscsökkenést, amely burgonyás agaron való szélesztéssel vizsgálva, a törzs spóraképzésének csökkenésével járt együtt. A csökkent termelőképességű variánsok szintetikus táptalajon általános anyageserefokozódást mutatnak. E termeléscsökkenés részben a generációszámtól, részben a hűtéssel való tartósítás időtartamától függ. Hosszabb raktározás közbeiktatása esetén kevesebb generációszámnál figyelhető meg hasonló termeléscsökkenés. E jelenségekre később visszatérünk. A csökkent termelőképességű variánsokból az eredeti termelőképességű törzs gyorsan és biztosan visszanyerhető, ha burgonyás agaron történő szélesztés után a spórás telepeket izoláljuk. A kapott tenyészetek 50—80%-a az eredeti termelőképességet mutatja. Az izolált telepek termelőképesség-csökkenésre való hajlama különböző lehet, de sorozatos átoltásokkal e tulajdonság jól mérhető. A táptalaj kísérlet eket rázókísérletekkel kezdtük el. A kapott eredményeket laboratóriumi üveg- és kísérleti üzemi vasfermentorokba igyekeztünk átvinni és a megváltozott körülményekhez alkalmazni. A rázókísérleteket 500 ml-es Erlenmeyerlombikokban 100 ml táptalajjal végeztük 28 C°-on. Síkrázógépünk minden pontja percenként 300 fordulattal 2 cm átmérőjű kört írt le. Legkedvezőbb termelési eredményeket a következő В jelzésű táptalajon kaptuk : szójaliszt (zsírmentes) 3%, burgonyakeményítő 0,5%, nátriumklorid 0,3%, kukoricalekvár (50% szárazanyagtartalmú) 0,1%, kalciumkarbonát 0,5%, pálmaolaj 0,4%, pH sterilezés előtt 7-es. A fermentálás 48., 72. és 96. órájában 0,3% pálmaolajat adagoltunk steril körülmények között. E laboratóriumi kísérletekben a 100 ml táptalajt 1 ml rázóspóraszuszpenzióval oltottuk. A fent megadott táptalaj-összetétellel kapcsolatban megfigyeléseinket a következőkben foglalhatjuk össze. A szójaliszt mennyiségének változtatása rontja a termelési eredményeket. A keményítőtartalom emelhető 2,5%-ig, a termelési érték változása nélkül, csökkentése azonban rontja az eredményeket. A kukoricalekvár optimuma 0,1—0,2% között ingadozott kísérletenként. Xátriumklorid-t art alom 0,2—0,4%, a kalciumkarbonát 0,1—0,5% között nem befolyásolja lényegesen az eredményeket. Az olajtartalom induláskor 1% fölött nem lehet, a további adagolás hatása a kezdeti olajtartalomtól függ. E táptalajban szereplő nitrogén- és energiaforrásokon kívül más anyagokat is kipróbáltunk. E kísérletek egyetlen említésre méltó eredménye, hogy a szójaliszt helyett zsírmentes földimogyoróliszt használható. A kísérleti üzemű fermentorban végzett kísérletekben is a fenti táptalajt találtuk legkedvezőbbnek. A pálmaolajat azonban nem megadott mennyiségben időközönként adagoltuk a fermentációhoz, hanem a habzás mértékétől függően adtuk, azonnal adagoltunk, ha a ferment or habzani kezdett. Egy fermentáció folyamán átlagban 1,5—2,5% olaj fogy el. Fermentorokban e táptalajon kapott termelési értékek nagymértékben függnek az inokulum minőségétől. A nagy volumenű tenyésztés miatt az oltás rázóspóraszuszpenzióval közvetlenül nem történhet, vegetatív inokulumot kell készítenünk, amelynek térfogata a nagy fermentor térfogatának 10%-a. E célra legmegfelelőbb táptalaj a következő összetételű : keményítő 2%, tripszinnel emésztett kazein 2%, kukoricalekvár (50% szárazanyagtartalmú) 1%, nátriumklorid 0,3%, kalciumkarbonát 0,5%, pálmaolaj 0,2%. E táptalajban nőtt vegetatív inokulum oltásával 165
