Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Bagdy Dániel: Az elasztáz előállítása, tulajdonságai és gyógyászati felhasználása
Kovács és Bagdy [37, 38] tapasztalataikat a következőkben foglalják össze. Tüdótályogok. A tüdőtályogos betegek bronchoszkópiája során kivétel nélkül gennyes hörgőfolyás állott fenn. A tályogok infiltrált könr^ezetűek, füleskosár alakúak, nívósak voltak, több esetben két lebenyre terjedtek ki. Teljes klinikai gyógyulást, normális hörgőképet 15 esetben (58%) sikerült elérni. Lényeges javulás mutatkozott — az üreg eltűnt, helyén köteges-foltos kondenzáció látható röntgenátvilágításkor, a hörgő váladékmentes 5 esetben (19,3%). 4 beteg állapota javult (15%), 2 változatlan maradt (7,7%). A tályogos betegek elasztáz-kezeléseinek száma 5—15 között váltakozott. Az idült pneumonitiszben szenvedő 8 beteg mindegyike gyógyult : a röntgenárnyékok eltűntek, a betegek panaszmentesekké váltak 3—8 kezelés hatására. Bronchiektáziák. Mind a 18 esetben klinikai javulás következett be. A betegek láztalanná váltak, köpetük mennyisége erősen csökkent és szagtalanná vált. A bronchogramm nem mutatott változást. Ennek alapján az elasztáz bronchiektáziák esetében műtéti előkészítésként, vagy tüneti kezelésként alkalmazható. Idült gennyes bronchitiszek eseteiben 1 betegnél teljes gyógyulás, 5 betegnél pedig lényeges tüneti javulás következett be ; 1 eset változatlan maradt. A kezelések aeroszol formájában történtek. Atelektázia. 1 gümőkóros beteg jobb felsőlebeny atelektáziája 3 elasztázbefecskendezésre oldódott. Az emphysémás betegek átlagosan 10 alkalommal kaptak elasztázt. 8 beteg közül 6-nál a gennyedés a 3—4. kezelés után megszűnt, az izzadmány sávossá vált ; 1 eset nem javult. A felsorolt kórformákon kívül Kovács és Bagdy néhány esetben megkísérelték a kavernás gümőkór elasztáz kezelését. Minthogy azonban a betegek az enzimterápián kívül egyidejűleg más gyógyszereket is kaptak, továbbá, mert az esetek száma viszonylagosan kevés, e tekintetben még nem foglaltak állást. Kovács úttörő vizsgálataival egy időben Marton és Kertes [39] (Országos Korányi TBC Intézet) aeroszol formájában alkalmazták az elasztázt bronchopulmonális gennyedések kezelésére. Az inhalációkat a Marton-féle aeroszol készülékkel végezték, amely 0,5—5,0p nagyságú részecskékből álló ködöt hoz létre. Megfigyeléseik alapján különösen szembetűnő volt az enzim hatása azokban az esetekben, amikor egyedül, antibiotikumokkal való kombináció nélkül használták. Az elasztáz helyi vagy általános mellékhatást nem okozott annak ellenére, hogy kezdetben igen tömény oldatban (1200 ЕЕ 2 ml deszt. vízben) alkalmazták. Véleményük szerint a jó tűrőképességet annál inkább értékelni kell, mivel 4 esetükben gümőkórral kombinált bronchiektáziás kórképpel állottak szemben, s ezekben az eseteikben sem a gümős folyamat rosszabbodása, sem pedig hemoptoe nem lépett fel. Tapasztalataikat és eredményeiket összegezve megállapítják, hogy az elasztáz kitűnő hatású enzimkészítmény, amely belégzéskor kevésbé irritáló hatású, mint az általuk korábban használt külföldi tripszinkészítmények. A gennyes köpet szerozussá válása elasztáz + antibiotikum kezelés hatására jóval hamarább következik be, mint egyedül antibiotikum hatására. Szerzők az egyszeri inhalációs adagot 300 EE-ben állapítják meg. Boda D. [40] (László-kórház) légúti szövődményes esetek gyógykezelésében ért el kedvező eredményeket elasztáz-kezeléssel. Pertusszisz atelektáziák, poliomielitiszes tracheotomizált légzésbénult gyermekek és morbilli-krup miatt tracheotomizált beteg esetében szerzett tapasztalatai alapján megállapítja, hogy az általa észlelt gyógy eredmények megerősítik Kovács és Bagdy megfigyeléseit. Megemlíti, hogy a leszívott váladék több napon át folytatott elasztáz-kezelés után kissé véresen 158
