Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Bagdy Dániel: Az elasztáz előállítása, tulajdonságai és gyógyászati felhasználása
A tisztított elasztáz farmakoiógiai hatásait elsőként Borsy és munkatársai [33] vizsgálták. Az enzim legjellemzőbb tulajdonságai kísérleteik alapján a következőkben összegezhetők : Az elasztáz 120—480 EE/'kg-os dózisban klóralóz-uretán narkózisban levő macskákon hipotenziót okoz. Kisebb dózisok átmeneti vérnyomáscsökkenést, nagyobb dózisok irreverzibilis hatást váltanak ki. Az elasztáz okozta hipotenzió vagus-átvágással, atropinnal, prometazinnal nem gátolható, tehát a vérnyomáscsökkenés nem a vagus érzőideg végződések (Bezold-reflex), vagy a paraszimpatikus idegvégződések izgalmán alapszik. Vérnyomás-kísérletekben az elasztázhipotenzió jól elkülöníthető a hisztamin és szerotonin hatásától. A pankreász hipotenzív hormonjától, a kallikreintől pedig azáltal különíthető el, hogy az elasztáz fokozza az adrenalin és noradrenalin hatását, a kallikrein ezzel szemben az adrenalin vérnyomásemelő hatását csökkenti, a noradrenalinét pedig nem változtatja meg. Az elasztáz 120—140 EE/kg-os dózisban 20—50%-ban csökkenti a karotisz leszorítására létrejövő vémyomásemelkedést. Macska izolált hátsó végtagján a véráramlást fokozza. Nyúlhasfalon intrakutan injiciálva a kapillárisok permeabilitását fokozza. Ezek a vizsgálatok arra mutatnak, hogy az elasztáz vérnyomáscsökkentő hatása főleg a 'perifériás erek és kapillárisok tágulatának következménye. Nem zárható ki azonban centrális, a vazomotor-központra gyakorolt hatás jelenléte sem. Békaszíven az elasztáz amplitudófokozódást okoz (24—48 ЕЕ), nagyobb dózisok pedig diasztolés szívmegállást. Langerdorf-iéle nyúlszíven 20 ЕЕ a koronária-erek enyhe szűkületét váltja ki. Elő patkányban a hipofízis hátsólebeny-hormon hatására létrejövő koronária-spazmust 100 EE/kg i. v. dózisban 50%-ban gátolni képes. Simaizom-szervek: Izolált nyúlbélen az elasztáz 1,2—4,8 ЕЕ ml koncentrációban — a tripszinhez hasonlóan — a perisztaltika átmeneti csökkentése után tónusfokozódást okoz. 2,5 EE/ml-es koncentrációban az enzim nem változtatja meg a szerv acetilkolin iránti érzékenységét. Tengerimalacbélen 2,4—4,8 EE/'ml dózisban a perisztaltikát kissé fokozza, és minimális kontrakciót okoz. Az ösztruszban levő patkánv-uteruszon 5—10 у/ml (= 0,12—0,24 EE/ml) koncentrációban specifikus kontrakciót vált ki. A különböző aktivitású enzimpreparátumok i. v. toxicitása egéren és patkányon az elasztolitikus aktivitásuk függvénye. Minél aktívabb a preparátum, annál toxikusabb i. v. adáskor. Az enzim i. v. DL30-értéke egéren a különböző hatékonyságú preparátumoknál átlagosan 3455 ^ 207 EE/kg. Patkányon az akut toxicitás hasonló nagyságrendű. Az enzimre jellemző akut toxicitási tünet a tüdővizenyő és vérzés fellépése. Az enzim i. v. adásakor a toxikus és szubtoxikus hatások az elasztikus rostokban gazdag tüdőt és lépet érintik. Az enzimnek feltételezhetőleg szerepe van a kollagén állapotának fenntartásában, és növeli a kapillárisok áteresztőképességét. Borsy és munkatársai [34] további kísérleteikben kimutatták, hogy az enzim toxikus dózisának i. v. adására bekövetkező tüdőödéma és vérzés, amely az állat elpusztulására vezethet, meggátolható elasztáz inhibitorral és antiflogisztikus hatású reumaellenes gyógyszerekkel. Kovács és Bagdy vizsgálatai szerint [35] lokálisan az elasztáz nem okoz káros hatást : nyulak főhörgőjébe juttatva az állatok fürgék maradnak, jól táplálkoznak és a hörgőképen sem az ismételt bronhoszkópiák során, sem röntgenátvilágításkor nem mutatható ki kóros elváltozás. Szerzők az elasztázt izotóniás Sörensen-iéle foszfát puff erben juttatták a nyulak főhörgőjébe s a bronhoszkópiát és az enzim befecskendezését klórétilnarkózisban végezték. Az állatkísérletek eredményei alapján megállapították, hogy az elasztáznak helyileg, intrabronchiális alkalmazásban az egészséges szövetekre káros hatása nincs. Az elasztáz farmakoiógiai hatásai 156
