Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)

Autótechnika

még hozzávesszük^ hogs' a tengelykapcsolót közben 68 651 esetben használták a pedál útján, akkor észszerűnek látszik mindezen műveletek automatizálása. A kísérlet szerint egyébként 98 173 fékezésre is sor került az 50 000 km-es városi autózás ideje alatt.

A tengelykapcsolás és a sebességváltás automatizálása azonban nemcsak a vezetés egyszerűsitését, hanem a gépkocsi erőátviteli szerkezeteinek kímélését is elősegíti, bár a teljes önműködtetés biztosítása egyéb problémákat hoz magával. Tény azonban, hogy kevés olyan szerkezet akad a világon, amelynek tökéletesítésével többen próbálkoztak volna, mint ahányan az autók erőátviteli berendezéseit kívánták módosítani.

A rajzok segítségével próbáljuk most bemutatni a jelentősebb elvi irányzatokat.

1. Normál, mechanikus kapcsolómű, kormány melletti, vagy közvetlen kapcsolókarral.

2. Elektromágneses Cotal-kapcsolómű, kormány melletti kapcsológombbal.

3. Bolygóműves, fékszalagos Wilson kapcsolómű, sebességfokozat előválasztó karral.

4. Mechanikus tengelykapcsoló és sebességváltó, vákuumos szervoműködtetéssel.

5. Vacamatic berendezés, folyadékos és mechanikus tengelykapcsolóval vákuum-szervo-működtetésű sebességváltóval.

6. Hidramatic rendszerű automatikus folyadékos kapcsoló és sebességváltó.

7. Dynaflow-rendszerű, teljesen automatikus folyadékos nyomatékátalakító.

8. Brockhouse-Lysholm rendszerű automatikus folyadékos nyomatékátalakító, mechanikus működésű direkt- és külön kapcsolódó hátrameneti fokozatváltóval.

75