Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)

Autótechnika

ßorgward légrugózás Az elődeihez hasonlítva már lényegesen leegyszerűsített, hidraulikus elemeket nem igénylő légrugózás Európában először i960 nyarán, az új Borgward modellen szerepelt. A hátsó lengőtengelyek, illetve a mellső lengőkarok és a kocsi váza között elhelyezett, alulról rugalmas membránnal lezárt fémhengerek — amelyekbe kompresszor nyomja a levegőt — töké­letes rugózást biztosítanak. A felső rajz a lengőtengelyek melletti rugózó elemek, vagyis a légtartályok elhelyezését, illetve a jobboldali kerék elmozdulási lehetőségét szemlélteti. A differenciálmű közelében a kocsi­­szekrény állandó szintjét biztosító szabályozó szerkezetet helyezték el. A rajz talán alkalmas annak érzékeltetésére is, hogy itt egy csekély súlyt képviselő, kevés helyet igénylő rugózásról van szó, bár ez a szerkezet sem teszi nélkülözhetővé a szabványos lengéscsillapító teleszkópokat. A rugóelem egyszerűségét — a metszetszerűen ábrázolt fékhengert és a rugalmas membránt — a mellsőkerék felfüggesztésének vázlatán láthatjuk. Most pedig visszatérünk a Citroen DS 19 hidropneumatikus rugózásához. A fényképen a kocsi bal első kerekéhez tartozó gáz- és olajtöltésű rugó­zóelemek motorházba nyúló gömbfejét mutatjuk be. Ennek a gömb for­májú fémtartálynak felső részében gáz, alsó terében olaj van. A gáz- és olajtér között — ahol a gömbfej külsején egy gyűrűperem látható — elasz­tikus membránt helyeztek el. A gömb formájú tartály alsó fele henger alak­ban folytatódik, és ebben a hengerben működik egy dugattyú, amely a kerék lengőkarjával áll összeköttetésben. A lengőkar elmozdulásakor a dugattyú olajat présel a membrán irányába, a membránon fellépő nyomás pedig tovább hat a gázzal töltött térre, amely ilyen módon biztosítja a rugóhatást. A DS-19 típus mind a négy kerekénél ilyen rugóelemeket 52

Next

/
Thumbnails
Contents