Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
A holnap autói
Ezen az oldalon két ábrát mutatunk a Wankel-motorról. Egy nézeti rajzot, és egy, az alkatrészeket is feltüntető, szemléltető vázlatot. A már jelzett motorméreteket természetesen növeli az itt nagynak tűnő porlasztó és a légszűrő, de ezek éppúgy hozzá tartoznak, mintha dugattyús motorról lenne szó. A Wankel-motort természetesen, ha autóba kívánjuk építeni, akkor a szokásos többi tartozékra, hűtőre, villamos berendezésre, tengelykapcsolóra, sebességváltóra és differenciálra is szükség van. Magának a motortömbnek méretei azonban rendkívül kedvezőek, hiszen hasonló teljesítményű dugattyús motor jóval nagyobb helyet igényelne. Még olyan megoldásnál is kedvező az arány, amikor a teljesítménynövelést több, egymás mellé épített rotációs egységgel kívánják megoldani, és ilyen kivitelű Wankel-motort már szintén bemutattak. Az alkotóelemek természetesen változatlanok maradnak a jelzett soros építésnél is. Alkotóelemeknek pedig a vízköpennyel ellátott házat — amelynek belső, epitrochoid formájú terében járja be útját a bolygódugattyú —, továbbá természetesen a háromszöghöz hasonló formájú dugattyút, annak főtengelyét és a főtengelyre erősített lendkereket, illetve az ellensúlyt nevezhetjük. A többi alkatrész már szerelvénynek számít. Ennél a motornál is kénytelenek vagyunk dugattyúnak nevezni a főtengelyhez belső fogazással kapcsolódó, háromszög formájú elemet, amely itt forgómozgást és bolygómozgást egyaránt végez. Tulajdonképpen egy háromszög formájú tárcsa, amelynek feladata mégiscsak a hagyományos motorok dugattyújához áll a legközelebb. A körhagyó mozgású dugattyú forgása és bolygása közben három csúcsával érinti az epitrochoid alakú tér falát. A dugattyú csúcsaiban helyezkednek el a tömítést biztosító rugalmas lapocskák, amelyek talán a legfontosabb, és egyben legnehezebb szerepet kapják a Wankel-motoroknál. Általában a rotációs motoroknak ez a sebezhető pontja, és ha ennél a kivitelnél a tömítést sikerül kedvezően megoldani, akkor ez döntő lehet a Wankel-motor sorsára. A súrlódó részek kenése egyébként olyanformán történik, mint a kétütemű motoroknál, vagyis az olajat a tüzelőanyaghoz, a benzinhez keverik, ami ugyan nem a leggazdaságosabb, de elfogadott megoldás. Végül még a benzinfogyasztásról teszünk említést, amely a kísérleti eredmények szerint nem nevezhető túlzottnak, és a teljesítmény arányában megfelel a dugattyús motoroknál várható értéknek. Igen előnyösnek mutatkozik viszont a kísérleti Wankel-motoroknak ugyancsak kihangsúlyozott más adottsága, amely arra utal, hogy kis oktánszámú — 30, 40-es — benzinnel is kopogásmentes, kielégítő a működése. Tulajdonképpen még semmi olyan jelenségről nem került hír a nyilvánosságra, amely okot adna, hogy kételkedjünk a motorépítés eddigi hagyományaival alapjaiban szakító Wankel-konstrukcióban. Talán csupán a fordulatszám és nyomatékviszonyok terén nincsenek még olyan bizonyítékok, amelyek egybehangzóan igazolnák, hogy a bolygódugattyús motorok nemcsak az állandó fordulatszámot és állandó terhelést igénylő üzemnél nyújtanának ideális teljesítményt. A legközelebbi évek, vagy talán már a legközelebbi hónapok, bizonyára választ adnak erre, a ma még fennálló néhány kérdésre is. A Wankel-motor nézeti rajza és szemléltető vázlata a szerkezeti elemek feltüntetésével 149
