Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
A holnap autói
Kezdetben az angol Rover gyár mutatkozott a legaktívabbnak a gázturbinás személyautók kísérleteinél. Tulajdonképpen már 1947-ben megalkottak egy 100 lóerős egységet, de ezt kocsiba építve nem mutatták be. Később, 1951-ben jelent meg a Rover T - 6 modell, amely 100 —120 lóerőt teljesített, és a gázturbina kompresszor lapátjának fordulatszáma ennél 35 ooo-re csökkent az első kísérleti Rover turbina 50 ooo-es kompresszor fordulatával szemben. A Rover T —3 modell, amelynek fényképét közöljük, 1956-ban készült, és 110 lóerő teljesítményű gázturbinája a vázlatrajz szerint került beépítésre Hőcserélő A későbbi Rover kocsik gázturbináit már hőkicserélővei szerelték fel, ami ugyan növelte a méreteket, de lényegesen javította a hatásfokot. Az 1957-es modell térszükséglete 1030 x 735 x 865 mm, tehát alkalmas arra, hogy kisebb személyautóknál farmotorként kerüljön beépítésre. A Rover T —3 típusú kocsi gázturbinája a hátsóhajtás mechanizmusával együtt 190 kg, a kocsi 100 km-enkénti fogyasztását viszont sikerült 16 — 20 literre csökkenteni. Figyelembe véve, hogy a gázturbinák tüzelőanyaga nem benzin, hanem általában a benzinnél jóval olcsóbb kerozin, a jelzett fogyasztás, tekintettel a tüzelőanyag árára, már gazdaságosnak mondható. Ezenkívül még számos előnyt ígér a gázturbina, bár az autóüzemben jelenleg még sok a fogyatékossága. Egyszerűségét azonban a fénykép is érzékelteti 3*
