Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Rekordok
Camille Jenatzy, aki elcktromobiljával még 1899-ben túllépte a too km/ó sebességi határt 1903-ban, a New Baltimor-i tó jegén 147 km/ó rekordsebességgel Henry Ford és Frank Kulick robogtak a karosszéria nélküli alvázon Akik a mai autók gyorsaságához szokva kézlegyintéssel veszik ezt tudomásul, bizonyára megfeledkeznek arról, hogy 1899-et jelzett akkor a kalendárium. És talán arról is, hogy Jenatzy járműve, amelyen ő úgy ült, mint huszár a lován, mai szemmel nézve nem éppen biztató szerkezet. A 100 km/ó-nál nagyobb tempó viszont ma is tekintélyes sebesség, pedig azóta több mint hat évtizedet lapoztunk tovább a naptárakban. A két első rekorder közül Jenatzyt mint konstruktőrt is külön megemlítjük. Nemcsak az általa szerkesztett jármű akkoriban döbbenetes sebessége, hanem aerodinamikailag is értett megoldása révén is. Igaz, a többiek, akik őt követték, néhány szögletes modell kivételével mind-mind helyesen értékelték a légellenállás erejét, és annak megfelelően formázták a rekordjavításokra szánt autók karosszériáját. Mert a rekordok javítására Chasseloup-Laubat emlékezetes próbálkozása után még sokan vállalkoztak, és tudjuk, ma is akadnak néhányan, akik a könyv írásakor fennálló 634 km/ó (pontosan 634, 267) legnagyobb földi sebességet, John Cobb 1947-ben elért rekordját szeretnék túlszárnyalni. Amikor azt látjuk, hogy még 50 esztendő sem kellett ahhoz, hogy a 63 km/ó-t jelentő rekordfutás éppen 634 km/ó-ra változzék, joggal mondhatjuk gyorsnak az autótechnika fejlődését. Mint ahogy az első francia rekorder elektromobilja tükrözte korának technikáját, éppúgy bizonyította azt később John Cobb Railton-Mobil elnevezésű autója is. Természetesen a két jármű közötti különbség óriási volt! Az út persze a két rekord között mégis hosszú volt, de lépésről lépésre vált gazdagabbá. A következőknek, mármint a két francia követőinek — már nemcsak a villamosság ígért gyorsaságot, hanem a tökéletesedő gázmotor, amely Vanderbilt számára, — aki 1902- ben a Mors nevű autóval próbálkozott — 122 km/ó rekordtempót biztosított. Egy évvel ezután pedig Henry Ford, a későbbi autógyáros, magavezette Ford 999 jelzésű kocsijával, amelynek négyhengeres 90 lóerős motorja volt, 147 km/ó sebességet, vagyis újabb rekordot ért el. Két héttel később ugyan — bár ezt nem fogadták el hivatalosan — egy Mercedes 148-at futott, és 1904-ben 168 km/ó-t értek el egy Darracq kocsival. Malcolm Campbell, tizenkéthengeres, 450 lóerős „Kékmadár” kocsijával, t927-ben már 281 km/ó-nál tartott Három motor 36 hengere segítette Ray Keech-t, 1928-ban, hogy White Triplex kocsijával 334 km/ó-s rekordot érjen el 133
