Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Rekordok
REKORDOK-E fejezeten belül igyekszünk szerény emléket állítani azoknak, akik a lomhaléptű századokat követő gyorsaság korszakának jelképei lettek. A földön száguldó emberekről, a járművek, a sebesség elszánt, bátor szerelmeseiről, korunk technikájának nagy próbatevőiről írunk néhány sort. Próbálkozásaikat, áldozataikat, eredményeiket nem tekinthetjük csupán az idővel és a távolsággal vívott harcnak. Lehet, a becsvágy sarkallta valamennyiüket, hogy a mindenkor sokat jelentő „a föld leggyorsabb embere” címet magukénak mondják, vállalkozásaik azonban a múlt, a ma és a jövő tudományának, technikájának szigorú vizsgái. A kísérletezők sorsa soha sincs előre biztosítva. Nagyszerű győzelem, de éppúgy tragikus bukás is lehet a részük. A földön elérhető legnagyobb sebességre törekedni éppolyan kockázatos vállalkozás volt régen, mint ma. Chasseloup-Laubat az első, akiről tudjuk, hogy a mai autó egyik ősének nevezhető járművével 1898. december 18-án azért indult útnak, hogy a kocsi gyorsaságáról tanúbizonyságot tegyen. Ez a sebességre törekvő francia Párizstól nem messze, Achéres-ben próbálta ki, hogy 40 lóerős, vékonykerekű kocsijával milyen gyorsan is tud menni. Nem bízott az akkor még kezdetleges gázmotorban, és a rendelkezésére álló 40 lóerőt Jeantand nevű automobiljának 1450 kg súlyú akkumulátora szolgáltatta. Ez a villamos hajtású jármű végül is 63,157 km/ó sebességre volt képes. Megszületett az első rekord! Akkoriban ez elegendő volt ahhoz, hogy a kezdeményező legyen nemcsak a föld, hanem az egész világ leggyorsabb embere, hiszen a repülőgéppel még 1906-ban is csak 41,3 km/ó sebességet tudtak elérni. Az első autós-rekorder, Chasseloup-Laubat hamar követőre talált. Az ugyancsak francia Camille Jenatzy nála is gyorsabb akart lenni, és kettőjük között megindult a küzdelem. Az egymást követő futamok során végül is Jenatzy járt sikerrel, hiszen 1899. április 29-én saját nevét viselő, szivar alakú, ugyancsak villamos hajtású autójával átlépte az akkor valóban bűvös 100 km-es sebességhatárt, és végül 105,9 km/ó-ig jutott el. Nem csupán azokat a rekordokat tartja számon a krónika, amelyek a földön elért legnagyobb sebességet jelzik. Nem kevésbé értékesek az olyan teljesítmények, amelyek a motorméretek szigorú korlátozása ellenére is bámulatos eredményeket hoznak. Ezek a kategorizált rekord-kísérletek közelebb állanak a szériakocsik fejlődéséhez, hiszen a rekordkocsik motorjának lökettérfogata megegyezik a sorozatgyártású modellekével. A lóerők számát illetően annál inkább mutatkozik eltérés. Képünk egy emlékezetes sebességi csúcs szereplőit, Stirling Mosst, az autóversenyek többszörös világbajnok-jelöltjét, a hires, 1,5 literes M. G. EX —181 típusú autót és mellette az M. G. gyár igazgatóját, illetve a kocsi tervezőjét mutatja. Moss 1957 őszén ezzel a kocsival, amelynek 1489 cm’-es, négyhengeres, kompresszoros motorja 294 lóerőt teljesit, 395,23 km/ó sebességet ért el. Megjavította a korábbi, ugyancsak M. G. kocsival tartott 1939-es kategóriarekordot 132
