Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
1. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmi oltalom Magyarországon (100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal)
un. „hasznos eredmény" fogalmát, és a találmányi díj mértékére a hasznos eredmény százalékában kifejezett növelhető, illetőleg csökkenthető díjkulcsokat állapított meg. Az elkövetkező néhány évben hasonló jelentőségű és terjedelmű változás igénye a találmányi jogszabályok vonatkozásában - eltekintve a külföldi cégek részéről a termékoltalom bevezetésének egyre erősödő szorgalmazásától - nem merült fel. Megemlítésre érdemes változást jelentett a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXV1I1. törvénynek a származtatás intézményét bevezető szabályai, továbbá az 1992. évi LXVIII. törvény a polgári perrendtartás szabályairól, amely megszüntette szabadalmi téren is a törvényességi óvás intézményét. A szabadalmi oltalmi rendszert nem, az eljárási költségeket azonban jelentősen érintette a bejelentési és fenntartási illetékek - illetve az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1992. évi IV tv. hatálybalépése óta díjak - folyamatos emelkedése, amelyet az eljárási költségek (pl. hivatali infrastruktúra fejlesztése) fedezése és az intláció indokoltak. A rendszerváltás időszakában - a termékoltalom hiányától eltekintve - Magyarország lényegében egy korszerű, a piacgazdaság igényeit kielégítő szabadalmi törvénnyel rendelkezett. A jogszabály korszerűsítése - ha nem is azonnali sürgősséggel - mégis hamarosan napirendre került. Az Európai Szabadalmak Engedélyezéséről szóló Müncheni ’Megállapodáshoz való csatlakozási szándékunk - amely az 1994. évi 1. törvénnyel kihirdetett európai Megállapodás értelmében kötelességünk is -, továbbá egyéb nemzetközi fejlemények, különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, vagyis a GATT Uruguay-i fordulójának eredményei (multilaterális Egyezmény a szellemi ity models, which introduced origination, and the 1992 Act LXVIII on civil proceedings, which abolished the institution of protests on legal grounds with reference to patents as well. Application and maintenance fees - called charges since the passage of the 1992 Act No 4 on the administrative charges applicable in industrial property protection procedures - have been rising steadily, which is justified by an increase in the administrative costs and the rate of inflation. At the time of the change of regime, Hungary had modern patent legislation which was, apart from the lack of product protection, appropriate for a market economy. The modernisation of the legislation was soon put on the table, though not as a urgent matter. Hungary’s intention to accede to the Munich Convention on Granting European Patents, which was also a responsibility as a result of the 1994 Act I ratifying the European Convention. and other international developments, particularly the results of the GATT's Uruguay Round (the multilateral Agreement on the Trade- Related Aspects of Intellectual Property Rights) necessitated the harmonisation of Hungarian patent legislation with the above agreements. Though the lack of product protection was a central issue, it was not these international conventions that changed the situation but the Hungarian Government’s agreement with the United States of America on intellectual property concluded in 1993. The 1994 Act VII on the amendment of particular rules of industry property protection and copyright 34
