Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
mutatja a tudományos műszaki fejlődés privilegizált területeit. 1996-ban legtöbb bejelentést az elektromos információs technika (4288), az orvostudomány, az állatorvos-tudományok, valamint a higiénia (5426), elektromos építőelemek, alapelemek (4244), a szerves kémia (3798) és érdekes módon a mérések és vizsgálatok (3043) területen nyújtották be. B. Luxembourgi Egyezmény a közösségi szabadalomról Az Európai Közösség szabadalmi jogának kiteljesedését jelenti az európai szabadalomról szóló Luxembourgi Egyezmény, amelyet 1975. december 15-én kötöttek. A megállapodás a szupranacionális egységes közösségi szabadalmi rendszert hozta elviekben létre. A Müncheni Egyezmény előírásaitól eltérően, éppúgy mint a közösségi védjegy rendszerében vagy a Közösség eredetvédelmi rendszere tekintetében az országoktól teljesen független, egységes alaki és tartalmi előírások szerint az egész Közösség valamennyi országában érvényes szabadalom kerül(ne) megadásra. A közösségi szabadalom sorsa teljesen független a nemzeti szabadalmak rendszerétől. Megtámadása, megszűnése, megsemmisítése, értékesítése független a Közösség tagállamai jogrendszerétől. A közösségi szabadalom bitorlása esetében a szabadalom jogosultja egységes eljárásban külön erre biztosított bírósági jogorvoslat igénybevételével érvényesítheti a jogait. A Luxembourgi Egyezményt 1985-ben és 1989-ben módosították. Az Egyezmény életbe lépését hátráltatták Görögország, Spanyolország és Portugália a Közösség belépését követő egyeztetési tárgyalások, továbbá a szabadalombitorlásról, a szabadalmi illetékek felosztásáról és az eljárási nyelvek alkalmazásáról szóló tárgyalások. A közösségi szabadalom rendszere nyitott mind a csatlakozás, mind pedig a bejelentések tétele vonatkozásában a Közösségen kívüli államok számára. A közösségi szabadalom intézménye mellett - az elképzelések szerint - érintetlenül megmaradna a nemzeti szabadalmak intézménye. A közösségi szabadalom bevezetése a Luxembourgi Megállapodás életbe lépésével azt jelentené, hogy sor kerülne a nemzeti szabadalmi jogok további harmonizációjára, mégpedig a jogkimerülés gyakorlásának az Európai Bíróság gyakorlatából átvett egységes bevezetésére a nemzeti szabadalmi jog rendszerekbe, továbbá a tagállamokban szabadalmak használatának elmulasztására vonatkozó kényszerengedélyek tekintetében. A közösségi szabadalom rendszerének az Európai Közös Belső Piac 1992. december 31- ig a tervezet kifejlesztésével életbe kellett volna lépni, de nem ratifikálták a megállapodást. A közösségi szabadalmi rendszer létrehozásában a továbbiakban sem történt lényeges előrehaladás, mivel az európai szabadalmak intézménye egyelőre megfelel az érintett gazdasági körök érdekeinek. Az Európai Szabadalmi Hivatal és más szervek nem voltak különösen érdekeltek abban, hogy az európai szabadalmak bevált módszere helyett, amelyeket az Európai Szabadalmi Egyezmény (München 1973) alapján engedélyeztek, jelentős anyagi ráfordítással közösségi szabadalmat hozzanak létre. Mint olyan sok más esetben, most is az Európai Bizottság ragadta meg a kezdeményezést. A Bizottság kidolgozta a közösségi szabadalom létrehozásának Zöld Könyvét, melynek alapján a Luxembourgi Egyezmény hatálybaléptetése az ezredfordulóig valószínűleg meg fog valósulni. C. A közösségi szabadalmi tevékenység speciális területei E téren elsőként említhetjük meg az integrált áramkörökre vonatkozó harmonizációs tevékenységet. E vonatkozásban a Közösség Irányelvét kell figyelembe venni a tagállamok jogközelítéséről, amelyet 1986-ban 87/54 EEC számon adtak ki. © Phare Program HU-94.05 83
