Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
egyben létrehozta a szabadalmi oltalom első nemzeti rendszerét, amelyet az első modem szabadalmi törvénynek tekinthettünk. 1. A szabadalmak tárgya új ipari termék vagy eljárás, azaz olyan termékek és eljárások, melyeket a szabadalom adása előtt senki nem használt. 2. A szabadalmakat a valódi vagy az első feltalálók kapják. 3. A szabadalmi oltalom kiterjed a szabadalom előállítására és gyártására. 4. A szabadalom legkésőbb a megadástól számított 14 évig van érvényben. 5. A szabadalmi oltalomból ki vannak zárva azok a szabadalmak, amelyek törvényellenesek, vagy a közérdek szempontjából károsak, vagy amelyek a hazai szükségleti cikkek árát emelnék, a kereskedelmet zavarnák, vagy egészében nem valósíthatók meg. Az első szabadalmi törvény kétszáz évig hatályos maradt. Szintén fontos fordulópontja volt a szabadalmi jog fejlődésének a francia forradalom történelmi jelentőségű jogalkotása, a Francia Szabadalmi Törvény, amely szintén eltörölt minden előjogot és privilégiumot, csak a szabadalmak különleges jogállását hagyta meg. A szabadalom és a monopólium közötti konfliktus Franciaországban is lényeges szerephez jutott azzal, hogy a liberális közgazdászok befolyása alapján a szabad kereskedelem elmélete általános hitvallás lett. Az elmélet súlyosan fenyegette az ipari tulajdonból eredő jogokat, amelyeket mint veszélyes monopóliumokat tartottak számon. Egy Malapert nevű gondolkodó a szabadalmakat mint katasztrófa jelenséget „calamité publique” = (közszerencsétlenség, közveszedelem) kezelte. Ekkor a szabadalom válságáról beszéltek, amelyet csak az 1873. évi gazdasági válság idején sikerült leküzdeni. A gyárosok, tőkések mindenképpen külföldi jövedelemforrások után néztek. Ekkor bizonyosodott be a gyakorlatban, hogy a szabadalmak a piac meghódításának eszközei. c. A Sherman Antitrust Act és az amerikai felfogás Az Amerikai Egyesült Államok Monopolellenes törvénye a Sherman Antirust Act 1890- ben született. A törvény a legelső modem versenykorlátozások tilalmát előíró törvény, amely éppúgy fellép a vállalatok versenykorlátozó megállapításai, az erőfölénnyel való visszaélés és a vállalati összefonódások ellen. A Kongresszus előtti tárgyalások során maga Sherman szenátor kijelentette, hogy a szabadalmi jogok által biztosított korlátozott monopólium elismert kivétel, mivel az az egyetlen módja a feltaláló díjazásának. Az amerikai joggyakorlat a szabadalmak vonatkozásában kivételt tett a monopoltilalom alól, azonban megengedte a fellépést az olyan tevékenység ellen, amely a szabadalomjogi monopóliumából piaci egyeduralmat kívánt formálni. Az árra, az értékesítésre, piacfelosztásra, a jövő szabadalmakra vonatkozó keresztlicencia adásra vonatkozó piackorlátozási kikötéseket jogellenesnek minősítették. Tipikusan versenyellenesnek minősítették az árukapcsolást, és több szabadalmas megállapodást versenytársak kiszorítására. B. A szabadalmak közösségi értelmezése Az Európai Közösségben nagyon hamar felismerték a szabadalmaknak a tudományos, műszaki fejlődésben betöltött szerepét és közvetve vonatkoztathatók rájuk az EK-Szerződés előírásai. A szabadalmak monopoljellege és a gazdasági verseny közötti összefüggést részleteiben tárgyalja az I. rész: „Az ipari tulajdon, a versenyszabadság és versenyjog az Európai Közösségben” c. 1. fejezete. 80 €> Phare Program HU-94.05
