Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
A fejlett ipari országokban végzett statisztikai felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozók több mint 50%-a, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a egyáltalán nem, vagy csak elenyésző mértékben ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe. Noha a jogi védelem hiánya nem szünteti meg az alkotószenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, a szabadalmi oltalom által nyújtott ösztönzés nélkül nemzetközi számítások szerint a találmányok mintegy egynegyede, egyharmada soha sem születne meg. A szabadalmak tehát kiemelt versenyeszköznek tekinthetők mind vállalati szinten, mind az országok, mindpedig a nemzetközi integrációk vonatkozásában. Az Európai Közösségben a szabadalmakból eredő jogok gyakorlása a versenyszabadság és a versenyjogi korlátozások között jelentős ütközési lehetőség van. Az ütközési lehetőség egyrészt a szabadalmak monopol-jellegéből, másrészt a szabályozás területi vonatkozásaiból ered. Elvileg a szabadalmak az oltalom ideje alatt kizárólagos jogot biztosítanak előállítás, forgalomba hozatal, használat és licencadás tekintetében. Másrészt pedig a közösségi versenyszabadság és a versenykorlátozások tilalma az egész Közösség területét átfogja és funkcionális szerepe van a Közösség mint integráció piacgazdasága megteremtésében és működtetésében, a szabadalmak viszont nemzeti iparjogvédelmi hatóságok által az adott ország területére vonatkozó hatállyal kerülnek engedélyezésre. A legjelentősebb szabadalmakat az Európai Szabadalmi Hivatal adatai alapján több országban is bejelentik. így az Európai Szabadalmi Egyezmény keretében 1996-ban benyújtott 64 035 szabadalmi bejelentés több mint 90%-át Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában, 70%-át meghaladó részét Olaszországban, több mint 50%-át Hollandiában is benyújtották. Jogalkalmazási problémát jelent, hogy a Közösség egy vagy több országában engedélyezett szabadalom hasznosítása megbontja a közös belső piacot oly módon, hogy az egész Közösség területére érvényes versenyjogi szabályozást nem engedi érvényesülni. A tapasztalat azt mutatta, hogy a konfliktushelyzet különösen a nemzeti jogok által biztosított importkorlátozási lehetőség és az egész Közösség területén érvényesülő versenyszabadság követelménye, valamint az EK-Szerződés 85. és 86. cikkeiben meghatározott versenykorlátozási tilalmak között állnak fenn. 2. A SZABADALMAK ÉS A GAZDASÁGI VERSENY AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN A. Rövid történeti áttekintés a szabadalmak monopóliumának értelmezéséről a. Az ókori Róma A monopóliumok tilalmával már az ókori Rómában találkozhatunk. Az ókori Róma ellátásában a gabonafelvásárlás monopolizálása, a termékekés szolgáltatások értékesítésének monopoljellege komoly zavarokat okozott. A monopoltilalom ezért mindenkire vonatkozott. „ne quis ... monopólium andeat exercere” senki se merészeljen monopóliumot gyakorolni. További fontos monopóliumellenes rendelkezés volt, amely az ókori Rómában tiltotta a használati tárgyak, fegyverek és ruhák értékesítésének monopolizálását. b. Monopóliumellenes törvény a XVII. század Angliájában A középkorban királyi privilégiumokat biztosítottak meghatározott ipari és kereskedelmi tevékenységek űzésére, ezeket a privilégiumokat a XV-XVII. században fokozatosan kezdték felszámolni. A monopóliumok tilalma alól már a XVII. század első felében mentesítették a szabadalmakat az 1623. évi Angliában hozott Monopóliumtörvény formájában, amely € Phare Program HU-94.05 79
