Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
II. rész. Az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben
licencmegállapodások piackorlátozó funkciója révén lényegében a szabadalmas azt tehet amit akar. Az ilyen magatartások az EK-Szerződés 85. § (1) és 86. §-a alapján kartelltilalomba és az erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütközhetnek, amennyiben érezhető az a kérdéses magatartás a közösségi dimenziót eléri. A szabadalmi licencszerződések a know-how licencmegállapodások és az ún. „vegyes” licencek mentesítését a kartelltilalom alól, azok kiemelkedő gazdasági jelentőségére rendeleti úton szabályozták a Közösségben. Ebben a vonatkozásban a 240/96. sz. EK Bizottsági rendelet a technológiai transzfermegállapodások csoportmentesítéséről kiemelkedő jelentőséggel bír. A csoportmentesítő rendelkezéseket részletesen tárgyalja a IIE rész „Az Európai Közösség technológiatranszfer csoportmentesítő rendelete” c. 5. fejezete. E. Védjegyek Még 1992 februárjában írták: „Noha közösségi oltalom még egyetlen oltalmi fajtára vonatkozóan sem jött létre, a közeli jövőben az „integrációs rakéta” e „fokozata” is működésbe fog lépni...” jóslat elsőként a védjegyek vonatkozásában vált be. (Ficsor Mihály Zoltán: Irodalomjegyzék 11/6. p.) A Közösség egységes védjegyrendszere létrehozásában az alábbi fázisok kiemelése látszik célszerűnek:- 1964-ben elkészült a közösségi védjegyrendszer első kodifikációs tervezete;- 1974-ben és 1976-ban memorandum formájában tanulmányokat készítettek, és jelentettek meg az egységes EK védjegyrendszer létrehozásáról;- 1980-81-ben elkészítették, és kiadták a közösségi védjegyszabályzat tervezetét = Reglament sur la marque communautaire = a továbbiakban Szabályzatnak rövidítve; továbbá az egyes államok védjegyjogi előírásai közelítéséről és egységesítéséről szóló Irányelv tervezetét;- 1984-ben kiadták a Szabályzat második tervezetét, amely már jelentős nemzetközi visszhangot kapott;- 1986-ban a Szabályzat alkalmazását és értelmezését, végrehajtását tartalmazó előírások tervezetének a megjelentetésére is sor került;- 1987-ben ismételten kiadták az EGK országok védjegyjogi előírásai közelítéséről és egységesítéséről szóló Irányelvek tervezetét;- 1989-ben jelent meg az EGK Tanács 89/ 104/CEE sz. határozata a tagállamok védjegyjogi normái közelítéséről és egységesítéséről.- A Szabályzat harmadik tervezetét 1991-ben adták ki.- Végül pedig 1993 végén kiadásra került a Szabályzatot tartalmazó, a közösségi védjegyrendszert létrehozó 40/94. számú EK tanácsi rendelet. Ahogy a rövid történeti ismertetésből kiderül, a Közös Piac védjegyrendszere három részből áll, így:- A Közösség Tanácsa által kiadott minden tagállamot kötelező rendeletből, mely a Közösség, mint integráció egységes védjegyjogi rendszerét létrehozza (Szabályzat),- A Közösségi Védjegyrendelet (Szabályzat) részletkérdésekre is lebontott végrehajtási utasításaiból, illetve az illetékek és az eljárási jogorvoslat rendjéről szóló szabályozást,- Irányelvből, a tagállamok védjegyjogi normái közelítéséről és egységesítéséről, amelyek jelentős visszhangot kaptak a szakirodalomban. A Közösségi Védjegyhivatal a „Belső Piac Harmonizációs Hivatal” néven már 1996-ban megkezdte működését. 50 © Phare Program HU-94.05
